Elbúcsúztam szépen Abhishektől és Sarantól, majd mentem tovább fölfele. Csak most kezdődött el igazán az emelkedő, és jelentek meg a majmok az út szélén. Szerencsére a kis Shimano TZ váltó egész jól pakolgatta a láncot, jól szuperált az emelkedőkön is. Műszaki probléma nélkül haladtam, ami remek érzés volt! Igen meleg lett az idő, és szép

Reggel elég lusta voltam, csak az ágyban tespedtem, és csiga üzemmódban dolgozgattam a fotóimon. Idő közben belépett az egyik srác még tegnapról, aki hozott egy lányt is. Mindketten tizenévesek voltak, akik igazából csak látni akartak egy európait és akartak kicsit angolul beszélni. Nem mondom, hogy kedvenc társaságom ez a korosztály, mert semmi nem érdekli őket,

Az ingyen szállás egy csendes hely, kiválóan aludtam, egész hajnali 5-ig. Aztán megszólalt egy kellemes dallam: harmonikán játszottak, doboltak, és énekeltek valahol. Délelőtt leegyeztettünk egy délutáni találkozót Inegoval és Elenával, illetve Blesonnal, az amritsari tizenévessel, aki velünk együtt ott volt a tegnapi vacsorán. Ő egy nagyon jó figura, az egyik legjobb tinédzser, akit ismerek. Egészen

A szerdai napom az ügyvédekkel telt. A bíróságon bementem először is ugyanabba a terembe, ahova mindig is jártam, csak immáron bilincs nélkül. Ezt követően bementem a hátsó épületbe, ami úgy tűnt, mintha több száz ügyvédirodának adna helyet. Találkoztam egy teljesen új arccal, aki állítólag szintén az ügyvédem, az ügyemen dolgozott. Nála töltöttem jó pár órát.

Kaptam tőlük egy telefont a kezembe, amivel telefonálhattam végre a szüleimnek. Fhú de jó! Nem tudtam, hogyan fognak hozzám viszonyulni a szüleim, egy kicsit félve kezdtem el beszélni velük. De minden jó volt, nem vesztünk össze. Szörnyen aggódtak. Pedig Emília próbálta őket nyugtatni az ésszerű érvvel, hogy a börtön az jó, mert biztonságos, nem kell

Hát másnap reggel ismét menetkész voltam, de nem hívtak be a bíróságra. Ellenben áttettek engem a kínaiakhoz, mert végre elküldték Juant, így maradt ott Bruce és Chen Tao, ketten pedig ugye nem lehetnek egy cellában. Mielőtt Juan lelépett, adott nekem egy kis kínai vagdalthús készítményt. Állagra pont olyan volt, mint a májkrém, csak ugye más

Időközben megkerült a fekete Mamut pólóm, az egyetlen rövidujjas pólóm a börtönben, amit párnaként használtam (pontosabban fej alatti lepedőnek, hogy legalább az arcom ne a koszos földön legyen). Még a 2-es cellából tűnt el, ahol Javeeddal, a bolond banglával és Khizarddal, a kanadai gendszterrel voltam együtt. Azon az estén, mikor nagy hévvel jött pár börtönőr,

A blokkomban azért nem volt olyan rossz a helyzet! Jókat beszélgettünk és megtanítottak engem a Ludo nevű játékra, ami szinte minden cellában megtalálható volt. Amilyen rendkívül egyszerűnek tűnt első körben, olyan komoly stratégiai- és szerencsejátéknak tűnt pár játszma után. Elkezdtem egyre többet beszélgetni az igbookkal. Főleg Timothyval és Samuval. Samu hihetetlenül be volt zsongva valamilyen