Hát másnap reggel ismét menetkész voltam, de nem hívtak be a bíróságra. Ellenben áttettek engem a kínaiakhoz, mert végre elküldték Juant, így maradt ott Bruce és Chen Tao, ketten pedig ugye nem lehetnek egy cellában. Mielőtt Juan lelépett, adott nekem egy kis kínai vagdalthús készítményt. Állagra pont olyan volt, mint a májkrém, csak ugye más volt az íze. Alig ettem belőle, nem igazán volt kedvem hozzá.
Bruce, vagyis Bruce Lee volt a börtönben a rajongóm. Ő mindig csodálta, ahogyan edzek és amilyen izomcsoportok láthatók rajtam. Hát nagyon aranyos volt, de azért nagyon örültem, hogy mondta, hogy van felesége! Kicsit néha meleg érzés volt, mikor annyiszor csodálta az izmaimat. Na, mindegy, ez csak kulturális differencia. Együtt edzettünk is, mutattam neki egy csomó elemet a fegyencedzésből. Nagyon jó volt látni, hogy őt így motiválom az edzésemmel.
Chen Tao valamelyik disney rajzfilmből jött. Hát Ő az, akiről kötelező lenne egy rövid jelenetet forgatni, de leginkább egy komplett filemt érdemelne. Olyan hangja van, a fiúnak, mint egy KUTYÁNAK!!! Főleg, mikor nevet! Csak mosolyogni tud és nagyon húzott a szeme. Nagyjából úgy jár, mint egy pingvin és mindig mindenkire mosolyog, mindenkivel barátkozik. Nagyon kedves arc. Megpróbáltuk a tanzániai arcokkal tanítgatni őt. Megtanítottuk neki a számokat. Hát komoly, kiderült, hogy a csávó tök süket és szájról olvas. Ha eltakarjuk a szánkat és úgy beszélünk hozzá, akkor semmit nem reagál! Szegény. Próbáltunk ezután jól artikulálni. Ő ugye szinte nem beszél semmit angolul, ellenben tud írni latin betűkkel! Nagyon érdekes. Nos, ő is azért van itt a börtönben, mert átverték egy hamis vízumhosszabbítással. Teljesen ártatlan az ember, csak feleséget vásárolt itt Pakisztánban. A probléma a következő: Kínában igen el van tolódva az ivararány: jelentős többségben vannak a férfiak, és szenvednek, mert nem találnak maguknak feleséget. Pénzük viszont van, úgyhogy általában átjönnek Pakisztánba (vagy más országba) és vesznek maguknak feleséget. Nos igen, Kína születésszabályozása okos megoldás volt, de a leánygyermek abortuszt nem szabályozták eléggé. Chen Taonak van ugyan felesége és gyereke Kínában, de nem annyira szereti őket. Így most próbált szerencsét Pakisztánban, itt is összejött egy feleség, de nem voltak elég boldogak Chen Tao hallás problémája miatt, úgyhogy Chen Tao ismét meglépett. Következő terve egy maláj feleség.
A börtön még megérdemel néhány mondatot, mert a körülmények egészen mások voltak, mint amire számítottam. Mi fegyencek általában nem mehettünk ki a kertbe, de minden látogatás és bírósági behívás során átmentünk a teljes kerten, ami gyönyörű volt. A központ környékén pálmafák voltak, a járdák mellett pedig mindenhol szép zöld fű volt és gyönyörű virágok nyíltak mindenfele. Benn a blokkban rendszeres takarítás volt: minden héten szerdán kötelezően ki kellett pakolni a cellákat teljesen üresre, mindent ki kellett hordani a cellák elé az előtérbe. Ekkora személyzet nagyon alaposan, bő vízzel kitakarította az udvart, minket pedig bezártak egy jó időre, mert az SP (börtönigazgató) járőrözött ilyenkor a blokkok között. Én egyszer megkértem az igazgatót, hogy hadd készítsek felmérést a börtön vízhasználatáról, különböző blokkokban történő mérésekkel és ez által egy átlagos blokk vízpazarlását megbecsülve. Nagyon bosszantott a vízfogyasztás, mert Alitól hallottam azt, hogy évente 10 métert esik a Lahore alatti vízbázis vízszintje. Sajnos nem kaptam engedélyt.
Kaja minden nap 3x volt, és egész változatos is volt. Reggelire ugyan mindig roti + tea volt, de ebédre heti négyszer kaptunk vegetáriánus kaját, általában különböző fajta dált vagy leveses paprikás főtt krumplit, vagy spenótos krumplit, és háromszor kaptunk csirke curryt, mindig más fajta curryvel. Vacsorára pedig ugyanaz volt, de általában csúsztatva: amikor ebédre volt csirke, akkor volt vega vacsorára, és vacsorára mindig volt rizs és roti, míg ebédre csak roti (az is bőven sok volt). A vízellátás teljesen kiszámítható volt: a blokk udvarában volt egy csap, ami konstans meleg vizet adott 24/7. A cellákban is meleg víz volt, de csak reggel 4 és 8 között, valamint délután 4 és este 8 között. Egyik nap se volt kiesés. Az áram néha elment, de nem nagyon volt zavaró, csak egyetlen lámpa működött minden blokkban. Ha nem volt áram, mindenki pihent vagy aludt.
A börtönben mindenkinek járt fogkefe, fogkrém, szappan, mosószappan, bőrápoló olaj, gyógyszerellátás. Borbélyt pedig lehetett bérelni. Sajnos WC papír nem járt, szóval nekem úgy kellett könyörögnöm szalvétát a börtönőröktől vagy Brucetól, akinek a felesége hozta a papírt a látogatások során. Undorító, de itt mindenki a kezével mossa ki a seggét, kivéve a kínaiak. Én még a WC csapjához is undorodva nyúltam hozzá emiatt.
Csütörtökön mentem be újra a bíróságra. Csakhogy végre, harmadik alkalom a héten! Már komolyan nagyon vártam, hogy kiengedjenek. Igencsak elég volt már a fegyenc létből. Nos ismét ott voltak az ügyvédeim, ismét jól zajlott minden, nem volt most ott senki az FIA-től.
- Még egy vagy két nap. Tarts ki, tényleg hamarosan kihozunk!
- Rendben, türelemmel várok.
Most már tényleg itt az ideje, mennem kell innen – gondoltam. Bejött a jó idő, egyre melegebb lett és sokat voltunk kinn az udvaron. Yunus felbosszantott azzal, hogy folyton azt hangoztatta, hogy hogyan elken engem ludóban. Mindenki kíváncsi volt már rá. Yunus csak azt akarta elérni, hogy játsszunk egy ötfordulós döntő meccset. És miután felbosszantott, és mondtam neki, hogy csak segget csinál a szájából, leültünk és játszottunk. Nagyon jó buli volt! Mindhárom mérkőzés egy csomó drámai fordulatot hozott. Jó sok gondolkodós esetet hozott a játék, egész megfeledkeztünk a külvilágról.
Az utolsó forduló előtt jött egy börtönőr-segéd figura, aki általában a látogatásokra és bíróságra hívja be a fegyenceket.
- Hamarosan jön egy látogatód Viktor.
- Rendben, ennek nagyon örülök.
- 5-10 perc múlva jövök vissza érted, addig szedd rendbe magadat.
- Oké.
Hát nem jött vissza az ember. Eltelt 10 perc, eltelt fél óra, eltelt 50 perc… Aztán hirtelen ismét megjelent a blokkunkban, de nem hívott engem. Odamentem hozzá.
- Mi történt a látogatómmal?
- Ja igen, 4 órakor fognak téged fogadni.
- Jójó!
Lejátszottuk hát az utolsó mérkőzést Yunussal, és hát bizony én nyertem! Persze, ha valaki úgy hangoztatja, hogy megver, csak a szája jár folyamatosan, az meg is érdemli a vereséget! Na persze csak nevettünk már az egészen. Én pedig egyre jobban izgultam a látogatásom miatt. Tényleg izgultam, mert Szabó Emília elhintette még a hét elején a telefonbeszélgetés során, hogy lehet, hogy szombaton meglátogatnak engem. És hát szombat volt!
4 óra előtt nem sokkal már mentünk is a központ fele. Valamiért jó sokat várattak engem a központnál, és én csak ültem egy padon és bámultam az eget. Tudtam, hogy valami jó fog történni és izgultam. Hogyan fogok én magyarul beszélni két tiszteletreméltó diplomatával? Nem is tudok már magyarul! Főleg a formális nyelven. A magázás számomra mindig is stresszt okoz, mert ugye párosul a választékos szóhasználattal. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy egy nagyon szép formája a nyelvünknek.
Csak bámultam az eget, és egy fel-le kószáló repülő objektumot láttam az égen. Mikor felfele ment, kb. egyenes vonalú egyenletes mozgást végzett, mikor lefele haladt, mindig megközelítőleg tekercs útvonalon haladt. Ennyire begolyóztam volna a börtönben?!?!?! Biztos nem, de akkor ez meg mi?! Na mindegy, hívnak, megyek be a börtönigazgatóságra.
Fhúúúú fehér embereket látok az üvegajtón keresztül. Akkor ők lesznek azok!
És igen. Beléptem, és fogadott engem Szabó Emília vezető konzul asszony, Dr. Szabó István nagykövet Úr és Mr. Dastagir. Az igen! Hát őszintén már nem is tudom pontosan, hogy zajlott a párbeszéd eleje, mert egy kicsit sokkolt állapotban voltam. Nagyon kedvesek voltak.
- Mit tudsz az ügyedről? Mert mi nem tudjuk egész pontosan. Az óvadék már úton van?
- Én sem tudom, hogy mi zajlik pontosan.
Erre a börtönigazgató közbeszólt:
- Most lett meg az óvadék, már úton van hozzánk.
- De jó, akkor ma már ki is jöhet Viktor?
- Igen, kb. fél óra múlva kijöhet.
- Na remek, akkor akár jöhetsz is velünk. Micsoda szerencsés egybeesés.
Nem tudom már, miket beszéltem, de az biztos, hogy nehezen találtam szavakat. Ez komoly! Ma szabadlábra helyeznek! Na, most már tényleg sokkolt állapotban vagyok. Végül Mr. Farooq kíséretében visszamentem a blokkomhoz, és az utasítására 2 perc alatt összepakoltam és elköszöntem a blokk felétől: az igbooktól, a tanzániaiaktól és a kínaiaktól. Összedobtam a cuccaim nagy részét és rohantam oda Farooqhoz, aki leállt dumálni az 1-es cellánál.
- Még 2 perc Viktor, oké?
- oké!
Hát akkor hova volt ez a nagy sietség?!?! – gondoltam magamban. Ő valami nagyon komoly megbeszélést tartott Faroozzal és Hafizzal. Aztán átmentünk Samuhoz is, ott is valami komoly üzletelés volt. Csak annyit értettem:
- Négyszázezer. – mondta Farooq
- Áááh nem, az nem működik… – sopánkodott Samu
Majd Farooq legyintett, és otthagyta Samut, aki elkezdett kétségbeesetten kiabálni, majd Farooq odaszólt:
- Majd máskor.
Erre leléptünk. Mi lehetett ez a biznisz?!?!? El se tudom képzelni… Indultunk kifele és Farooq elkezdett engem faggatni a magyar telefonokról.
- Mikor hazaérsz Magyarországra, küldesz nekem telefont?
- Hát lehet róla szó.
- Jó, de ígérd meg. Milyen telefonok vannak Magyarországon?
- Hát olyanok, mint itt.
- Jó, de milyenek? Samsunk S10?
- Igen, az van. De én annyira nem vagyok benne a telefon üzletben.
- Az jó, azt tudom, hogy a Samsung az magyar telefon. Van iPhone?
- Igen van az is.
- Jó, küldj majd telefont. Mentsd el a számomat és emlékezz majd rám
- Emlékszem majd rád, az egész biztos.
Nem tudom, mi az elképzelése Magyarországról, de szerintem azt hiszi, hogy mi vagyunk a világ legnagyobb telefontermelői és ingyen van nálunk a telefon. Végül elváltunk, bementem egy irodába, kiírattak a wellness szállodából. Ezt követően még bementem egy másik börtön igazgatói irodába is, ott együtt megköszöntük az igazgatóságnak, hogy megvalósulhatott ez a látogatás, és végül leléptünk mindnyájan. A börtön előtt csináltunk jó sok felvételt, különböző csoport összeállításokkal, majd beszálltunk a kocsiba és mentünk.
Mentünk kifele a börtönből. Immáron egy páncélozott V8-as Land Cruiserrel, amin elől ott lobogott a magyar zászló. Én elől ültem, mögöttem pedig Nagykövet Úr és felesége. Micsoda érzés!!!
Támogatnád az expedíciót?
Kövess az instagramon és a facebookon a legfrissebb fotókért és sztorikért!
