Reggel már 6 előtt ordított a müezzin, de nem úgy, mint általában, hogy hallok kettő-három müezzint, ebből pedig egy dominál. Hanem ez egy komplett kórus volt! Nem tudom, talán 20-30 minaretből hallatszott a müezzin hangja a cellánkba?! Csak egy erős ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ hangot lehetett kihallani belőle vagy 10 perc hosszan. Aztán elkezdtek mosakodni a cellatársaim, majd

Reggel 7 előtt keltem, megettem a reggelimet és indulásra kész voltam. A torkom már nem fájt, csak kicsit náthás voltam. Viszont jól éreztem magam, ami a legfontosabb. Elbúcsúztam szépen Alitól és rátértem a Canal Roadra, ami majdnem egyenesen a határhoz vitt. A határ előtt kicsit ideges lettem, mert nem voltam benne biztos, hogy olyan gördülékenyen

Az Islamabad Farm is Sheraz testvéréhez, Fayyazhoz tartozik. Meghívott, hogy lépjek át oda. Buta módon 4 órakor indultam el a lakásból, persze hamar besötétedett, december 20. itt se valami hosszú nap. Át kellett mennem Rawalpindin, ami nem volt valami nagy öröm. Dugó után dugó, őrült riksások és motorosok mindenfele. Majd elindultam délnek a GT roadon.

Másnap egész végig esett az eső. Írtam pár embernek warmshowersen, írtam egy pár pakisztáni ismerősömnek, hogy tudnak-e nekem szállást szerezni valahol Islamabadban. Délután ellátogattam a Probike Islamabad nevű kerékpárboltba. Kérdeztem, hogy van-e Deore hátsó váltójuk. Turkáltak mindenfele. A legjobb váltó, amit elő tudtak bányászni, az egy Altus volt. Probike, azazzz. De nem volt ott semmi,

Éjjel 11 körül felriadtam. Valaki bejött a szobámba és felnyomta a villanyt. Riadtan felnéztem, két kikerekedett szemű fazon állt az ajtóban és bámultak rám. ITT MEG MI A F*** VAN?!? Ezt mondtam nekik. Így, magyarul. Hát nem hiszem el. Itt alszok a szobámban és erre bejön valaki a szobámba és tátott szájjal, kikeredett szemmel  bámul

Egy nagyon szimpatikus almafa ültetvényt találtam bal kéz felől, az autópálya mellett. Itt még nem volt kerítés, így simán le tudtam tolni a bringámat a gyümölcsöskertbe. Jó nagy gyümölcsös volt, ideálisnak tűnt egy nyugis vadkempingre. Jó alaposan körbe néztem, aztán feldobtam a sátrat egy szimpatikus helyen. Megettem a vacsorámat, ami rendkívül primitív és igen finom

Reggel behívtak egy teára a rendőrök. Jól esett, mert elég hűvös volt a reggel, fagy volt. Csakhogy hamar elkezdett olvadni, amint besütött a nap. Összepakoltam és gurultam lefele. A betonozott út nem volt tökéletes a lejtőzésre, mert kicsit rázott. De legalább volt valami burkolat! Egy bizonyos pontig. Aztán jeges-saras betört pocsolyás földúton haladtam tovább, mindenfele

Fent Bumburaitben emberek nem nagyon voltak kinn az utcán, csaknem önmagam voltam. Átkeltem a patakon, aztán találkoztam egy helyivel. Együtt elmentünk a helyi vízerőműhöz, érdekelt a dolog. Azt hiszem, még sose láttam vízerőmű turbinákat ilyen közelről. Felmentünk az ejtőcső mentén a lépcsőn. Én majd meghaltam, olyan gyenge voltam. Azt hiszem, egész nap nem ettem semmit.

Este a városba érkezve megpróbáltam felhívni Zarbahart, de nem válaszolt a whatsappon. Megpróbáltam elérni egy benzinkutas telefonjáról, hagyományos hívással. Arra se válaszolt. Megegyeztünk, hogy ha megérkezek Chitralba, akkor találkozunk, és ő meghív a chitrali házába. Visszahívta a benzinkutas fazont, és elmondta, hogy ő ma lépett le Chitralból. Érthető, péntek van. Hétvégén mit keressen Chitralban ha