Végül mentem szépen Dharampur fele, aztán jött egy hatalmas vihar. Csak úgy lecsapott, hatalmas széllel. Én egy kis kunyhó kiálló tetője alá húzódtam be, de deréktól lefele csupa víz lettem így is, mert behordta a szél az esőt. Hát ez van, de talán megszárad hamar a gatyám. Véget ért az emelkedő, elkezdtem tekerni, és ki
Alig akartam elmenni a mennyei kempinghelyemről, ennek megfelelően lassan ment az összepakolás. Innen jó hosszú fölfele következett, 900-ról fel 1600-ra! Micsoda mászás lesz ez! Nem esett különösebben nehezemre fölfele menni, mert jól lenyújtottam, a combjaim egészen helyrejöttek. Vagy másfél órát mentem fölfele a tökéletes (5-7 %-os meredekségű) emelkedőn, aztán megettem a reggelimet. Vajas keksz teával!
AAAaahh milyet gurultam! Nem is igaz, közben majdnem végig ráláttam a Jorkanden hegyeire. Isteni volt! Hamar leértem a völgybe, gyepáltam lefele rendesen. A völgyben persze lazább volt a meredekség, ott már nem volt tempó, inkább lazázás. Nos van fél napom, kíváncsi vagyok, mi fog beleférni. Mentem vissza az Akpa hídon, utána csak leálltam boulderezni a
Reggel mentem le a városközpontba, hogy kiváltsam az engedélyemet. A hivatal nyitva, és van hivatalnok is bent, aki fogad. Ez eddig szokatlanul zökkenőmentes. A hivatalnok azt mondja: egyedül utazóknak nem szokták kiadni az engedélyt, de próbáljuk meg. A fazon átment egy másik épületbe, ami előtt én röhögve vártam. Azért nevettem, mert egyszerűen olyan nincs, hogy
Lenn a völgyben ismét megvolt az az elpusztíthatatlan érzés. Ilyen érzéssel mentem be az első városban a helyi büfébe, kikérni a paranthát tízórainak. Közben jó meleg lett az idő, miután lejöttem 1200 méterre. Ezen kívül egyre nagyobb tömeg gyűlt a bringám köré, ami le volt támasztva egy vasoszlophoz. Az egyik csóri elmozdította, mert pózolni akart
Leértem a főútra és elkezdte stoppolni, csak elvisznek 20 kilométert. De hát milyenek az emberek, persze, hogy csak a környékre mennek pár kilométerre kocsikázni. Egy ilyen fuvart kaptam, miután egy előző sofőrrel beszélgetve konstatáltam, hogy elment mellettünk a busz. De a fuvarommal kielőztük a buszt, és át tudtam szállni rá. Szépen lecsorogtunk, és a bringámtól
Megettük a reggelinket, és mentünk tovább. Még nem voltunk ott a jó síterepen, kellett még menni egy pár kilométert. Leparkoltunk, láttuk, hogy a bal hátsó kerék ereszt. Jó lapos volt és sziszegett rendesen. Lesz akkor mit javítani síelés után. Felmentünk a hóra és csattantak a kötések. Jeee! Indul a sítúra! Ez már valami! Szépen lassan
Hétfő reggel egyedül ébredtem Soumya házában. Reggelinek a szokásos vajas kekszet ettem teával. Ez az indiai vajas keksz, amit a Britannia gyárt, valami zseniális! Nem tudom, hogyan, de olyan ízbomba az a teljesen egyszerű keksz… Simán lement egy reggel 150 g keksz egy pár bögre teával. Reggeli után az SDM irodában kezdtem. A kutyával nehezen
Reggel jött egy arc, aki igen szimpatikus volt, teljesen normálisnak találta, hogy én itt vadkempingezem. Ravinak hívták. Hozott is nekem egy kis reggelit, ami nagyon jól esett, mert már csak egy kevés kekszem volt. Feltoltam a bringát az útra, és haladtam tovább fölfele. Kerek ezres várt rám a következő két napban, ami azért nem fog