Jó reggelt, Irán! Jaj de jót aludtam! Friss, hűvös, páradús levegőm volt. Imádom az ilyet. Nem is kellett több nekem. Begurultam szépen Marivanba, ahol angolul tudó ember-kereső funkcióba kapcsoltam: leálltam a belvárosban és meredtem a semmibe. Ez igen effektíven bevonzza az embereket, előbb-utóbb egy angolul tudó is is előkerül általában. Így is lett. Kamier segített
Irakba érve ledőltem a határváros egyik szimpatikus füves parkjában. Nagyon jól meg van csinálva. Átérsz a határon és csak azt látod, hogy emberek az út mellett teáznak mindenfele a kis parkokban. Kaját és alvást követően Zahón át vitt az utam, ami gyakorlatilag egy benzinkútváros. Jó áron lehet kapni az üzemanyagot. A legdrágább üzemanyag itt 180
Feltettem az Urfarail facebook csoportba, hogy szállást keresek és hogy a couchsurfingen nem találtam. Tevfik pedig kiírta az interrail csoportba, ami Törökország legnagyobb utazós csoportja. Jött is pár jelentkező, volt szállásom. Khalil adott nekem szállást, nem is kellett messze mennem. A lakására kicsit későn érkeztem, így sokat nem beszélgettünk. Ő ment is aludni. Én is
Mersin szélén éjszakáztam tehát, lenn a tengerparton. Elég trágya éjszakám volt. Alig bírtam elaludni, amit a könnyű aznapi bringázásnak tudtam be. Nade éjjel arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Próbáltam mozogni, de a teljes törzsem bal fele el volt zsibbadva a bal vállammal egyetemben, a szívem környékén meg nagyon brutális nyomást éreztem. Az kell nekem.
Antalyába megérkezve egy kicsit elengedtem magamat. 2500 km a hátam mögött volt, tudtam, hogy megérdemlek egy kis pihenőt. Először is reggeliztem egyet. A pékségben vettem egy perecet és egy sütőmeleg kenyeret. Szemben a boltban vettem lekvárt és sült tejberízst. Ezt a sült tejberízst Fırın sütlaçnak hívják és valami borzalmasan finom, egyszerű, olcsó és egészséges. Kaját
Jó tippet kaptam Gökhantól. Azt javasolta, hogy ne menjek végig ismét a poklon, mert csak megszivatom magamat. Az Isztambul ázsiai részén az Anatólia felé kivezető út az európai oldalhoz hasonlóan pocsék, élvezhetetlen. Volt egy lehetőségem, hogy átszeljem azt a hatalmas öblöt, ami az utamban volt, komppal. Elég jó áron adták a jegyet, ráadásul háromnegyed óra
Reggel még elugrottunk a Tündérvölgybe, hogy körbenézzünk. Tihamér eldobott a király mocijával, ami önmagában egy nagy élmény volt. De mikor mondta hogy hajtsam meg egy kicsit én is… Még sose vezettem motort, tök új élmény volt ez nekem. Hát ezt se gondoltam volna hogy itt fogom kipróbálni. A völgyből indult egy drótkötélpályás favontató fordítócsigával a
Reggel összepakolni nem volt egyszerű mutatvány. Rájöttem, hogy a táskák térfogatának több, mint 40 %-át a kaják töltik ki. Úgy tömörítettem össze teljes testsúlyommal a táskákat, hogy épp be tudtam csukni őket. Kis késéssel odaértem Komárom főterére, ahol a többiek vártak. Eljöttek vagy 6-an elbúcsúztatni, Lopa ráadásul csak ezért elugrott Tardosról. Nagyon jól esett! Rátettük
Már az Ararát Expedíció végén fontolgattam valami újabb ázsiai expedíciót. Miután elolvastam Kőrösi Csoma Sándor útinaplóját, tudtam hogy ezt az utat egyszer nekem is be kell járnom. 1819-ben indult útjára a nyelvkutató, talán egy 200 éves emléktúra jó alkalom lehet erre – gondoltam még vagy 4 éve. Sokat stoppoltam, meglett a jogsim, rengeteget másztam ezt