Adott volt a feladat, hogy ki kellett jutonom Budapestről Iszlámábádba egy szétszedett kerékpárral, nem légi úton. Klímavédelmi megfontolásokból nem volt kedvem repülni, hisz tisztában voltam vele, hogy Pakisztánba el lehet jutni tömegközlekedéssel is, szárazföldi úton, amivel rengeteg elégetett üzemanyagot és vele járó kibocsátást el lehet kerülni. Nem történetszerűen, inkább segédlet módjára állítom össze ezt a

Rákaptam a könyvkiadásra. A Csoma útján két keréken című könyvem nagy sikernek örvendett, és fél év alatt közel ezer példányban kelt el. Egy képes könyvet, pontosabban fotókönyvet is meg akartam jelentetni az expedícióról, és ezt is sikerült megvalósítanom tavaly decemberben. Erre most ott tartok, hogy már mindkettő majdnem elfogyott és újat kell nyomtatni. Mindeközben a

A rendőrség tett róla, hogy jól elmenjen az időm. Kb. fél 5-kor értem be a városba, ahol megállítottak. Mondták, hogy várjak. Vártam, vártam, semmi. Váram már egy órája, semmi. Odakiabáltam az egyiknek, hogy ne rabolja az időmet. Erre se történt semmi. Csak fogtam magam, betoltam a rekut egy oszlop mellé, elheveredtem rajta és megpróbáltam aludni.

Reggel ricsajra ébredtem: egy csomó gyerek futott el mellettem, de nagyon úgy tűnt, hogy nem vettek észre. Ugyanis okos módon egy mélyebben lévő földre tettem a sátramat, egy partfal mellé. A gyerekek pedig a partfal túloldalán voltak, így semmit nem láttak belőlem. Milyen jó kempinghely-választás! No akkor össze is lehet pakolni. Nagyon későn keltem, mert

Az út egyszerűen prémium volt, pedig ez a régi út, velem párhuzamosan fut az új út, ami ha jól tudom vagy autóútnak, vagy autópályának van hirdetve. Mindenesetre nekem nagyon jó dolgom volt, mert csak úgy siklott a reku, csak kicsit nagy volt a forgalom ennek a lezárásnak ellenére is. Már olyan meleg volt, hogy inkább

Csoda, hogy mennyire elkeveredtem a városban. Alig találtam oda a keleti kapuhoz! Egy fiatal srác segített nekem, hogy találjak tejet valamelyik kisboltban és hogy eljussak a keleti kapuhoz. A GPS nem működött, mert 3 méter széles sikátorokban kószáltam. Végül a bringás srác kivitt a sűrűjéből, és úgy tűnt, jó úton megyek. Bal kéz felől ven

Tökletes volt a hely, és tökéleteset aludtam. Teljesen friss voltam reggel, miután zavartalan éjszakám volt. Nem kell nekem semmi más, csak egy kis gurulás és egy kis naplóírás a mai nap. Hát így is tettem. Tekertem egy kellemeset délig, aztán helyet is foglaltam egy útmenti étteremben. Egy semmilyen étterem volt, tele legyekkel, és tele porral.

Reggel jó hamar összepakoltam, Ankit ment a Chevivel, én pedig követtem őt a rekuval, mentünk a közeli reggelizőhelyre. Egy remek, utca széli kis reggelizőnél álltunk meg, ahol csak csapatit és paranthát készítettek. Bedobtam egy sajtos paranthát és egy csapatit teával, és én már menetkész is voltam. Elbúcsúztam Ankittól és megegyeztünk, hogy majd legközelebb Európában találkozunk