Olyan jó helyen sátraztam, amire nem is számítottam: az út fölött, a partfalban volt egy kicsi sík rész, ahova fain kis út vitt föl. A sátrazással csak annyi bajom volt, hogy fagypont körül volt a hőmérséklet és a főzés miatt a ponyva belsejére lecsapódó gőz lassan elkezdett lecsöpögni rám, nem fagyott meg a ponyván. Így
Behúzódtunk egy kis szobába, begyújtottunk a vaskályhába és a hangulat egészen feloldódott. Tényleg nem kihallgatós stílusban kérdeztek ki, hanem olyan tisztelettel teljesen. De azért mégis valamennyire tartották tőlem a távolságot, amíg odakint voltunk. A szobában már átment a diskurzus baráti beszélgetésbe. Meséltem nekik sztorikat, egy-két képet mutattam nekik. Jófejek voltak ezek a határőrök. Ők a
Ott aludtam a határon. Konkrétan az afgán-pakisztáni határon. Itt fönn 3880 méteren nem kellett tartanom attól, hogy majd valaki háborgat az éjjel. Brutálisan fáradt voltam, csak lenyújtottam, megfőztem a szokásos lencsés rizsemet és aludtam egy nagyot. Hajnalban hangokat hallottam. Egy róka volt az, valahol a sátramtól nem messze mászkált, vonyított. Vagy nem is tudom, mit
Eljött a nagy nap. A nap, amikor elindulok a hágóra. Délelőtt még rendbe raktam a bringámat. A jégcsákányt helyettesítettem egy darab tűzifával. Csak úgy megláttam, mivel fűtenek a vendégházban, és a fa átmérőjéről rögtön az jutott eszembe, hogy milyen jól helyettesítené a jégcsákányt. Le is vágattam a tulajdonossal a megfelelő méretűre és szépen megfaragtam a
Reggel jó hűvös volt, de gyönyörű napfény áradt be az udvarba. Kimásztam a sátramból és csak körbe néztem, milyen gyönyörű hegyek vesznek körbe. Beugrottam Brynhez egy jó reggelire, aztán lecsekkoltam a wc-t. Érdekes, egy lépcsőn kellett felmenni a fabódéhoz. Mikor elvégeztem a dolgomat, csak arra lettem figyelmes, hogy egy marha cuppog alattam. 100% biomérnöki tervezés!
Ishkashimből elindulva már elég jól éreztem magamat. Még a városból kifele menet készítettem pár fényképet, aztán döngettem kelet felé. Safi óva intett az éjszaka közlekedéstől és a vadkempingezéstől, ami azért egy kicsit bosszantott. Nem akarok én mindig mások kertjében aludni. De nagyon boldog voltam, mert végre mehettem. Mehettem be a Wakhan folyosóba, amire úgy vágytam
Hétfő este már azt hittem, hogy a kezemben foghatom a csomagot. Nem jött. Kiderült, hogy a sofőr lassabban jön, mint ahogy az megszokott. Kedd este már Khorogban lesz. Jó, akkor szerda reggel tudok indulni. Nem is nagyon bántam, kedden még voltak kisebb elintéznivalóim. Beidőzítettem jópár bejegyzést a következő napokra a közösségi médiámra. Szerda reggel úgy
Mikor beléptem a konyhába, egy utazó ült benn éppen és fényképeket mutogatott a tulajdonos családjának. Amint kinyitottam az ajtót, egyenesen megtámadott engem vagy három kérdőmondattal, amiből már tudtam, hogy nagy dumás a fickó. Merrick Coloradoból jött, 48 éves és most egy többéves világ körüli út során próbálja megörökíteni a világ legkülönbözőbb arcait. Olyan jó beszélgetésbe
Mikor megérkeztem a vendégházba, rögtön megláttam Faviot és Andrést. Úgy néztek rám, mint aki a koporsóból kelt föl. Nem értették, hogy mi lett velem. Hát igen, nagyon megkaptam a feketelevest, azért azt meg kell hagyni! Bemutattam nekik a kis kalandomat, aztán szépen rendbeszedtem magam és leültünk vacsorázni. Alig bírták elhinni a srácok, hogy 4 defektem