39. Nem engedhetjük meg, hogy fizess!
Kaptam tőlük egy telefont a kezembe, amivel telefonálhattam végre a szüleimnek. Fhú de jó! Nem tudtam, hogyan fognak hozzám viszonyulni a szüleim, egy kicsit félve kezdtem el beszélni velük. De minden jó volt, nem vesztünk össze. Szörnyen aggódtak. Pedig Emília próbálta őket nyugtatni az ésszerű érvvel, hogy a börtön az jó, mert biztonságos, nem kell