Reggel ricsajra ébredtem: egy csomó gyerek futott el mellettem, de nagyon úgy tűnt, hogy nem vettek észre. Ugyanis okos módon egy mélyebben lévő földre tettem a sátramat, egy partfal mellé. A gyerekek pedig a partfal túloldalán voltak, így semmit nem láttak belőlem. Milyen jó kempinghely-választás! No akkor össze is lehet pakolni. Nagyon későn keltem, mert az előző esti hercehurca után éjfél körül tudtam csak elaludni. Úgy 9 óra lehetett, mikor elindultam, és nagyon meleg volt már. Az első város, amit kereszteztem Etawah volt. Kihaltság volt mindenfele, mert ez volt az első nap, hogy lezárták Indiát hivatalosan. Kijárási tilalom volt! Ez nem tudom, hogy számomra mit jelent, de csak kiderül hamarosan. Nos így is lett: mikor át akartam menni a városközponton, megállítottak a rendőrök. Kérték, hogy türelmesen várjak. Én épp nem voltam zaklatott, de az elmúlt két napban bőven sok volt már a rendőrségből. Ennek ellenére türelmesen vártam. Vagy negyed óra múlva megjelent egy tiszt, aki jó alaposan kikérdezett.
Ezt követően megjelent egy másik tiszt is, aki parancsot adott, hogy mehetek. A szabály: az a turista, aki március 8 előtt lépett be az országba, az mehet. Ez egy elég jó szabályozás, egyetértek vele. Ismét megkaptam a rendőri kíséretemet, és csak mentem kifele a városból. Minden zárva volt a városban, úgyhogy kifőzdét esélyem se volt találni. Így aztán ahogy kimentem a városból, már meg is álltam egy árnyas részen, hogy egyek valamit. Szerencsére a rendőrök csak a város széléig kísértek. Ahogy leültem, tök nyugodt, kedves embereket láttam elmenni mellettem. Volt, aki csak odajött, kérdezősködött, volt, aki elhívott engem egy még jobb, árnyas helyre. Aztán egyszer csak megjelent egy jógi és elkezdett nekem mutatványozni. Mekkora figura! Összevissza tudja tekerni magát és van vagy 50-60 éves a forma.
Jó kis cirkusz volt! Hamarosan összepakoltam és mentem az üres úton. Pár jármű azért volt, de leginkább kamionok. Nagyon élveztem ezt a helyzetet! Persze ennek is megvolt a hátránya: nem tudtam csak úgy megállni és enni bárhol, mert nem volt nyitva minden, csak egy pár hely. Este egy nagyon jó dugi helyet találtam magamnak a vadkempinghez: egy tótól nem messze volt egy kis bekötő út, amin lementem a főútról és a tó mellett egy erdőben sátraztam. Imádtam a helyet!
Még reggel se jött senki! A világon senki nem tudta meg, hogy én ott sátraztam, ami itt Indiában nagy szó!!! Jó korán összepakoltam és még hűvösben mentem is tovább. Ezen a napon épp nem volt kijárási tilalom, úgyhogy simán ettem egy reggelit, amit kicsit el is túloztam: megettem két paranthát és két rotit és megittam két teát. Ez akár egy ebédnek is elment volna, főleg, hogy olyan nagy volt a parantha. Úgy voltam vele, hogy ki tudja, hol találok majd legközelebb kajáldát nyitva. Lehet, hogy a legtöbben beparáztak és inkább mindenki otthon marad, még ha nincs is kijárási tilalom. Egy csodaszép árnyas úton haladtam tovább reggel, alig bírtam betelni a látvánnyal.
Egyedül az volt a gond, hogy eléggé beindult a forgalom. Egész nap kerestem a boltokban Coca Colát, de valahogy sehol sem találtam.
Végül egyetlen helyen láttam, negyed literes változatban. Azonnal lecsaptam rá, nagyon kívántam már a cukros löttyöt. Egyébként itt hatalmas Pepsi lobbi van, mindenhol Pepsit és Mountain Dew-t lehet kapni. Egész nap a Kanpurt délről elkerülő úton haladtam, kedves kis falvak, kisebb városok között. Nem akartam épp kifőzdében ebédelni, mert nagyon sok volt a reggeli és épp úgy éreztem, hogy én már telítődtem az indiai fűszerekkel. Ennek megfelelően vettem egy fürt banánt, egy ananászt és pár narancsot, és azt ettem ebédre egy árnyas helyen.
Este beültem egy kifőzdébe, kikértem a kajámat. Vártam, vártam, nem jött a kaja. Odaszóltam még egyszer, hogy hozzák. Úgy hallgatták, mit kérek, mintha először hallották volna. Na sebaj, ráérek, jól állok kilométerekkel. Egyszer csak begurult a rendőrség és azonnal lelőtték a bulit. Villany le, haza mindenki. Mi van?
- Itt nem maradhat senki, menj az utadra!
- Jó, megyek.
Indultam el a helyről. Na most megint teljes lezárás van, vagy csak a helyet zárják be a rendőrök? Áhh, nincs teljes lezárás, ez az étterem meg nyitva. Be is nézek. Kérem ki a kaját, várok 5 percet, erre ide is bejön a rendőrség, és lecsukja a helyet. Innen is tovább küldenek. Na, szép! Nem ehet az ember nyugodtan egy vacsorát. Úgy látszik, kihosszabbították a lezárást. Itt az ideje, hogy bevásároljak. Olaj, tojás, vajas keksz jöhet! Be is vásároltam, mielőtt visszatértem a GT roadra. Amint rátértem a GT roadra, le is tértem róla. Mentem is aludni a közeli szántóföldre. Most már az volt a taktikám, hogy csak olyan szántóföldre megyek ki, ahova a befele vezető utat nem öveznek házak. Szerencsére jó felbontású műholdtérkép van Indiáról a Google mapsen, szóval jól le lehet ellenőrizni ezeket a bekötő utakat. Ezzel a taktikával sikeresen bementem úgy egy földre, hogy senki nem vett engem észre. Ez egy nagy eredmény volt, meg kell hagyni.
Másnap reggel azért volt ember, aki elhaladt a közelemben, de akkor én már kinn voltam a sátorból. Nos, ezúttal nem volt nyitva a világon semmi, gyakorlatilag egész nap próbálkoztam a kifőzdéknél. Úgy döntöttem, hogy veszek egy hatalmas fürt banánt és ezúttal azt eszem meg ebéd gyanánt. Imádom a banánt és nagyon higiénikus is, miután teljesen érintésmentesen meg lehet enni. Egész nap csak a GT roadon mentem, ami rendesen építkezésekkel volt tarkítva. Kaptam egy szúrásos defektet a hátsóba. Ez az első defektje a Maxxisnak, amin azért meglepődtem. Ez egy drót volt, ami a kamionok szétdurrant gumijából származik nagy valószínűséggel. Már alaposan át kellett gondolnom, hogy milyen ruhát viselek és hogyan süttetem magam a napon, mert kezdett nagyon erős lenni a napfény. Már többször is póló nélkül tekertem, és már felvettem a kalapomat is a déli órákban. Este, miután már besötétedett, egy hosszú hívásban vettem részt Mónival. Rengeteget beszéltünk a magyarországi koronavírus készültségről és a fesztiválról. Megbeszéltük, hogy április 14-ig várunk, s aztán döntünk arról, hogy megszervezzük-e. A beszélgetés közben csak úgy megálltam az úton és betoltam a bringát egy ligetes helyre, egész messzire a főúttól. Mikor letettem a telefont, körbenéztem, és nagyon boldog lettem: tökéletes kempinghelyet találtam magamnak úgy, hogy csak félig figyeltem oda erre. Nem is volt még ilyen egyszerű talán.
Reggel talán egy ember ment el a sátram mellett, de hozzám se szólt, és nem jött hatalmas embertömeg ezt követően. Nagyon nyugodtan tudtam összecsomagolni, még a nap se tűzött rám, mert árnyékot vetett fölöttem egy nagy fa. Kellemes hangot adtak ki a környéken a madarak. Nem tudom, hogy ez milyen madár lehet, talán valamelyikőtök felismeri. Napközben semmi nem történt, minden rendben zajlott. Estefele volt, hogy megállított egy rendőr, és javasolta, hogy ne bringázzak éjszaka, mert nagyon veszélyes. Még abba is beleütötte az orrát, hogy én hol tervezek aludni. Természetesen le akart beszélni engem a vadkempingről, de nagyon hangsúlyoztam neki, hogy semmi felelősséggel nem tartozik irántam, kizárólag a saját felelősségemre sátrazok a szabadban. Erre szerencsére hallgatott és elengedett. Nem találtam annyira tökéletes helyet aludni, mert egy szélesebb csatorna miatt nem tudtam elég messze menni a főúttól, így kicsit zajos volt a hely. De egyébként kedves, füves helyen aludtam.
Reggel jött is a szokásos embertömeg. Mikor felébredtem, csak 2 ember volt ott mellettem, de aztán 10 percen belül ott termett vagy 20. Csak néztek, nem volt velük semmi baj, még csak nem is koronáztak, egyszer se hangzott el. Aztán egyik pillanatban a távolból nagyon bősz ordibálást hallok, és látom, hogy fut felém valami bolond fehér ruhában. Aztán megáll, felvesz a földről egy sárgolyót, és becélozza a sátramat. Hát ez meg mi?!?! Repül felém lassan-lassan a sárgolyó. Helyezkedek, hogy engem ne találjon el, de azért jó lenne, ha a sátrat nem nyúzná szét. Végül csak a sátor alját találta el, a sípcsontommal tompítottam, hogy ne szakítsa ki a falát. Ebben a pillanatban fogtam meg a jégcsákányomat, és mint Zrínyi, úgy rohantam ki a sátorból üvöltve a rohadék felé, a jégcsákányomat az égbe emelve. Kész csatajelenet lehettem. A csávó úgy sikított, mint a szűzlány, és jól megiramodott. A gyáva féreg. Nem is követtem tovább, nem fogok én rohangálni. A helyiek is megfékeztek, csillapítottak:
- Ne csináld, ez az ember elmezavarodott. Mi veled vagyunk.
Nagyon gyorsan összepakoltam, de megint jött a rendőrség. Talán most nem fognak balhézni velem, nagyon remélem. Nos a rendőrök csak a szokásossal jöttek:
- Nem maradhatsz itt, nem biztonságos.
- Hát nem is maradok itt, az hót biztos!
Indultam is tovább, bosszúsan tapostam a pedálokat, miután ilyen pocsék reggelem volt. Nem baj, este úgyis Varanasiba érek, ott tuti, hogy kiveszek most már egy hotelt, ott biztosan nem fog zavarni engem senki. Út közben sok volt a rendőr. Volt, aki megállított, és kérdezte, merre megyek, mit csinálok, és továbbengedett egy pár perc után. Volt, aki sokáig ott tartott, míg kikérdezte a kollegáját, hogy mit kezdjen velem. Aztán persze ő is továbbengedett. Volt olyan is, aki csak a székéből ordított rám egy „héééj”-t. Hát nekem az nem igazán üti meg az ingerküszöböt, főleg, hogy ha megállok neki, csak az időmet fogja rabolni fölöslegesen. Dél körül megálltam egy épülő benzinkúton, és behúzódtam az árnyékba. Nem kellett nekem más, csak egy kis árnyék, meg egy kis áram. Találtam ugyanis egy konnektort! Vagy fél óra múlva jött a rendőrség, és kérték, hogy menjek tovább. Egyértelműen visszautasítottam őket, miután dög meleg volt és nem akartam biciklizni épp, hanem enni akartam. Vagy 20 perc múlva újra megjelentek, és nekem nem volt már valami jó kedvem.
Ismét elmentek, de én már bosszús voltam nagyon. Nem állhatok meg az út szélén??? Szánalmas. Végül jött egy háromcsillagos, ő azért normálisan el tudta magyarázni, hogy mi van. A helyiek nam szeretnék, ha itt lennék, mert félnek, hogy leprás vagyok, és a rendőrség próbál nekik eleget tenni. Hát akkor legyen, megyek innen. Ennyi gyáva férget ezen a bolygón… Szánalmas. Azt hiszem, nem véletlen, hogy megjelent ez a vírus. Csak sajnos nem elég hatékony. Mehetek akkor a legnagyobb melegben, remek. Nekem van egy vízumom, nem igaz? Azzal Indián belül bárhol lehetek, igaz? Semmilyen jogalapja nincs annak, hogy engem onnan elzavarnak. A rendőrség csak idomul a néphez, a rendőrség csak egy báb, semmi több. Haladtam csak tovább. Aztán láttam egy rendőrt az út szélén, aki lengette a bambuszbotját. Egyszer csak lelépett az útra, kiabált nekem egyet és rávágott a botjával a táskáimra. Hátra se néztem. Csak nevettem, hogy ilyen létezik. Nevetséges egyenruhás majmok… Igyekeztem bejutni Varanasiba, hogy hamar tudjak szállást találni. Ismét egy gurudwarát céloztam meg, mert Garry azt mondta, hogy ott fogadnak majd. Nem teljesen vetettem el az ötletet, mert gondoltam, talán csak Delhiben volt túl nagy a paranoia.
<strong>Támogatnád az expedíciót?</strong>
<form action=”https://www.paypal.com/cgi-bin/webscr” method=”post” target=”_top”><input name=”cmd” type=”hidden” value=”_s-xclick” />
<input name=”hosted_button_id” type=”hidden” value=”G5L48ADEQVFHN” />
<input title=”PayPal – The safer, easier way to pay online!” alt=”Donate with PayPal button” name=”submit” src=”https://www.paypalobjects.com/en_US/i/btn/btn_donateCC_LG.gif” type=”image” />
<img src=”https://www.paypal.com/en_HU/i/scr/pixel.gif” alt=”” width=”1″ height=”1″ border=”0″ /></form><strong>Kövess az <a href=”http://instagram.com/zicho.hu/?hl=en”>instagramon</a> és a <a href=”http://facebook.com/zicho.hu”>facebookon</a> a legfrissebb fotókért és sztorikért!</strong>
<img class=”alignnone size-large wp-image-1696″ src=”https://zicho.hu/wp-content/uploads/2019/12/szponzorok-1-1024×300.jpg” alt=”” width=”1024″ height=”300″ />