Adott volt a feladat, hogy ki kellett jutonom Budapestről Iszlámábádba egy szétszedett kerékpárral, nem légi úton. Klímavédelmi megfontolásokból nem volt kedvem repülni, hisz tisztában voltam vele, hogy Pakisztánba el lehet jutni tömegközlekedéssel is, szárazföldi úton, amivel rengeteg elégetett üzemanyagot és vele járó kibocsátást el lehet kerülni. Nem történetszerűen, inkább segédlet módjára állítom össze ezt a leírást, hogy könnyebben megtervezzetek egy ilyen utazást.
A vízumügyek
Két országba kell vízum:
- Iránba
- Pakisztánba
Az iráni vízum megszerzése kaotikus, évről évre változik a folyamat és nehéz kiigazodni rajta. Jelen pillanatban (2022) a vízumot csak ügynökségen, utazási irodán keresztül lehet megszerezni. Állítólag a legjobb erre a Tappersia. Ha Tappersiával csinálod, 70€ az egész és kiállítják általában 2-3 nap alatt. Ha megjött a jóváhagyás, utána kell befáradni a nagykövetségre útlevél adategyeztetésre, majd be kell fizetni a díjat a K&H Bankban (adnak egy csekket) és vissza kell vinni a bizonylatot a nagykövetségre, így ott rögtön el is készítik a vízumot. Meg se próbáld a hivatalos vízumigénylő oldalon intézni az igénylést, mert visszautasítják. De gyakorlatilag bármelyik ügynökség jó, én az IranTours nevű céggel csináltam. Utasbiztosítás kell a belépéshez, van, hogy elkérik a határon és anélkül nem engednek be.
A pakisztáni vízum kicsit talán egyszerűbb, oda kell egy sima meghívólevél amit bármelyik pakisztáni állampolgár ki tud állítani, amiben kinyilványítja, hogy elszállásol téged és hogy felelősséget vállal érted, ami persze semmilyen következménnyel nem jár jó esetben és szinte bárkit rá lehet erre venni. Ha ez megvan, akkor csak meg kell igényelni a visa.nadra.gov.pk oldalon a vízumot, ki kell fizetni a 30 $-t és egy héten belül ki is állítják a vízumot, amivel utána semmi teendőd nincs, csak le kell tölteni a vízumigénylő oldalról a pdf-et. Ki se kell nyomtatni a vízumot, mert a belépési ponton kinyomtatják ha nagyon kell nekik.
Az utazás
Budapest – Bukarest
Egyszerű szakasz, meg kell venni a jegyet a jegy.mav.hu oldalán valamelyik hálókocsiba vagy fekvőhelyes kocsiba és 14 óra alatt le lehet zakatolni a román fővárosba. Általában találni négyágyas és hatágyas fekvőhelyes kocsikat, valamint három-, kettő-, és egyszemélyes hálókocsikat is, utóbbiak nagyobb komforttal és persze magasabb áron mennek. Szerintem egész kényelmesek a négyágyas kocsik, a hatágyas már egy kicsit zsúfolt, de ugyanakkorák az ágyak. Aludni jól lehet rajta, de van határellenőrzés és akkor jönnek ellenőrizni, és egész sokat áll a vonat. Naponta sokszor megy közvetlen járat, viszont a nyári időszakban így is kicsit nehéz rá jegyet szerezni az utolsó pillanatos foglalások esetén. A jegyárak 46 és 129 € között mozognak. Ülőhelyre lehet olcsóbb jegyet is szerezni, az akár 34 € is lehet. Bringaszállítás nem megengedett, de szétszedve elnézik és nem kell fizetni.
Bukaret – Isztambul
Nyáron jár közvetlen vonat négyágyas fekvőhelyes kocsikkal. Nekem sajnos ezt nem sikerült elcsípnem, mert túl későn foglaltam rá jegyet és már nem volt hely sehova a kívánt napon. Napi egyszer jár csak a vonat, este (ha jól emlékszem) 9 órási indulással és 18 óra alatt ér le Isztambulba. A jegy ára 35 € és a cfrcalatori.ro oldalon lehet megvásárolni. Bringaszállításról nincsen információm.
Alternatíva a buszozás, Flixbusszal vagy Lilian Expressel. 10-12 órás út, forgalomtól függően. Ebből is csak éjszakai verzió létezik, este 10 órási indulással a „Military” autóbusz állomásról. Gyorsabb, de sokkal kényelmetlenebb utazás, hisz sehogy se lehet elfeküdni az éjjel. A jegy ára 40 € és az obilet.tr oldalán meg lehet vásárolni. Bringát szétszedve simán lehet vinni, van, hogy kérnek érte plusz pénzt, van, hogy nem, sofőre válogatja. Max egy 15 €-t kell adni érte és meg van oldva.
Isztambul – Ankara
Ez az egyik legélvezetesebb szakasza az utazásnak. Nagysebességű vonattal 4 és fél óra alatt el lehet jutni a 450 km-re található fővárosba. Az első szakasz szinte gyűjtőjáratként működik, és csiga lassú egészen Isztambul széléig. Szóval az első 100 kilométert közel 2 óra alatt teszi meg, mire minden állomáson megáll, majd a maradék szakaszon szépen begyorsul. A vonat kizárólag ülőkocsis, és általában tele van, hisz Törökországban a vasút a legolcsóbb közlekedési mód: a teljes út mindössze 13 € és a jegyet a TCDD nevű mobil alkalmazásban lehet megvenni. Kétségkívül a buszozás 8 órás átlag menetideje 20 € áron nem valami vonzó! A vonat majdnem óránként közlekedik, és Ankarába érve a különálló nagysebességű vonat állomásra érkezik. Kerékpáros kocsi nyilván nincs és furcsa a poggyász szabályzatuk, mivel odafele simán felengedtek a vonatra egy szétszedett bringával, de visszafele Ankarában nem voltak hajlandóak semmi áron, miután túl nagynak ítélték a csomagomat. Emiatt ha nagy csomaggal érkezel, érdemes valaki idegennek adni az egyik batyudat a bejárat előtt, akinél mondjuk nincs annyi holmi. A hagyományos vonatokra átszálláshoz a közeli régi állomásra kell átsétálni, és lehet tovább csapatni kelet felé.
Ankara – Tatvan
Régebben a Transasia Express részeként működött ez a vonal, de a covid elvitte és így sajnos Teheránig sokkal több átszállásból kell megoldani. A Vangölü Ekspresi vonat heti kétszer jár csak, vasárnap 11:20-kor és kedden 11:20-kor. Másnap kora délután érkezik Tatvanba, általában kicsit késve, 1 és 2 óra között. Érdemes erre a járatra felépíteni az egész utazást és ez a jegyet legelőre megvenni, mert tényleg nagyon kedvező és kényelmes módja ez a Kelet-Törökországba utazásnak. A jegy ára nevetséges, mindössze 16 € a négyágyas hálófülkés kocsikba. Ezek török gyártmányú kocsik, viszonylag újak, elég tiszták és kényelmesek. Szintén a TCDD applikáción lehet megvásárolni a jegyeket. Alternatívaként ott van a naponta Malatya városáig közlekedő hasonló díjszabású 4 Eylül Mavi vonat, majd utána valamelyik Tatvan felé közlekedő buszjárat. Kerékpáros kocsi nyilván nincs, de szétszedve a bringa itt nem okoz gondot.
Tatvan – Van
Ez egy nagyon rövid szakasz, mindössze 135 km, amit sajnos csak busszal lehet bejárni. Sok különböző busztársaság üzemel, majdnem óránként járnak ezen a szakaszon a buszok, csak valamelyik északról, valamelyik délről kerüli a tavat. Érdemes a délit választani, mert ennek az ára mindössze 3 € és 2 és fél óra alatt ott van Van városában. Ha sikerült a Vangölü Ekspresivel eljutni Tatvanig, akkor jó eséllyel késő délután már Van városába érünk. Szétszedve a bringa itt nem okoz gondot, nem kérnek felárat.
Van – Tabriz
A szálláshelyen vagy a helyi couchsurfer tagnál azonnal jeleznünk kell szándékunkat, hogy másnap (vagy más kívánt időpontban) át szeretnénk jutni a határon és el akarunk jutni Tabrizba, ugyanis kisbuszok üzemelnek csak, amiket online nem megtalálható (legalábbis nekem nem sikerült) cégek üzemeltetnek. Kell foglalni egy helyet, és ki kell fizetni másnap helyszínen az utazás árát, amit pontosan nem tudok, de valahogy 20-30 € körül lehet. Kb 10-11-kor indul a busz és összesen 10 óra az út Tabrizig. Bringa szállításért kérhetnek felárat, busztársaság válogatja. Ha szét van szedve, biztosan el lehet vinni. Nekem csak a határig sikerült mennem egy minibusszal, amire 4 €-t költöttem, aztán sajnos taxiznom kellett a következő városig, ahonnan busszal tudtam menni Urmiáig majd Tabrizig.
Az előző kerékpáros expedícióimról írt könyvek és a frissen megjelent falinaptáram elérhető a webáruházamból! Ha nincs még ajándék ötleted, nézz körbe a webáruházamban a képre kattintva:
Tabriz – Teherán
Erre van naponta háromszor közlekedő vonat, ahogy néztem, a 14:05-ös és a 16:45-ös minden nap megy, és a harmadik indulási ideje változó, de egész biztosan éjszakai vonat. Az út kb. 13 órán át tart és a jegy ára valahogy 5 és 8 € között változik. Jegyet venni rá online gyakorlatilag lehetetlen, mert az online felületre regisztrálni kell iráni adatokkal, úgyhogy erre kell egy utazási iroda vagy iráni barát, vagy az állomáson kell megvenni a jegyet. Ha tele van a vonat, vagy gyorsabban akarunk eljutni a fővárosba, a busz elég magától értetődő alternatíva, ami hasonló áron van, de 8 óra alatt odaér. Buszok kb. óránként járnak a Teherán fele. Kerékpáros kocsi nyilván nincs, de szétszedve a bringa itt nem okoz gondot, felárat nem kérnek.
Teherán – Zahedán
Ez a járat minden nap közlekedik és 11:15-kor indul a teheráni központi állomásról. Négyszemélyes hálófülkés kocsikkal közlekedik és 24 órán át megy a sivatagon keresztül. Nagyon különleges utazás, érdemes egyszer átélni. A jegy ára 13 € ami szintén nevetséges ezért a távolságért, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az utazás elején teát, szendvicset és üdítőt kapunk ezért a pénzért. A vonat többször is megáll imaszünetre, ekkor szinte az összes utas kiözönlik az állomás valamely épületébe és imádkozik. A kocsik szinte ugyanolyanok, mint a török kocsik, kényelmesek és elég izmos légkondi tartja hűvösen a legmelegebb sivatagi éghajlatban is a kabinokat. Kerékpáros kocsi nyilván nincs, de szétszedve a bringa itt nem okoz gondot, felárat nem kérnek.
Zahedán – Taftan
A vasútállomásról kizárólag taxival lehet elutazni a határig, ami kb. 90 km és nagyjából 8 € a taxi normál ára. Ha szerencsések vagyunk, találunk útitársat és lehet osztozni az áron.
Taftan – Quetta
Ebben az irányban kizárólag rendőri kísérettel, rendőrautóval lehet elutazni a 900 kilométerre található Quetta városába, míg Quettából Taftanba egy bizonyos NOC engedély birtokában ezt a távot busszal tehetjük meg. Annak nem néztem utána, de valószínűnek tartom, hogyha előre megigényeljük az NOC engedélyt az iszlámábádi magyar nagykövetségen keresztül, és ha meg is kapjuk az engedélyt, talán elenged a rendőrség a Taftannál történő belépést követően és felenged a buszra. Mindenesetre a rendőri verzió általában két napig tart és Dalbaldinban szállásol el normál esetben a rendőrség egy erre kialakított szálláshelyen. A rendőrséggel a teljes utazás ingyen van. Bringát lehet egészben vagy szétszedve szállítani mind a buszon, mind a rendőrautón, a buszon kérhetnek felárat. A buszjegy ezen a viszonylaton 13 €.
Quetta – Iszlámábád
Az NOC engedélyt kell először megszerezni, ami alapesetben a helyi rendőrségen szerezhető be. A hotelből (Bloom Star Hotel, az egyetlen hotel ahol a külföldinek engedélyezett az éjszakázás a városban) reggel 9-10 körül visznek el a rendőrök a rendőrségre, és nagyjából délre meg is van az engedély. Innentől kezdve egy éjszakai busszal lehet eljutni a fővárosba, ami kb. 16 órán át megy (bár egy defekt majdnem garantált) és az ára valahogy 16-20 € között mozog. A vonat jóval lassabb, az 32 órán át megy és sajnos csak napi egyszer, reggel 9-es indulással közlekedik, szóval az engedély megszerzését követően még egy éjszakát el kell töltenünk a csodás szálláshelyünkön, ahonnan nem engednek ki rendőri kíséret nélkül (ha nem vesszük be a lesz*rom tablettát és sétálunk ki ennek ellenére a kapun mint ahogy azt kipróbáltam). A busz általában kényelmes, légkondis, és egész kulturált, de nem a legkellemesebb, amikor hajnalban bekapcsolja a sofőr a visító pakisztáni bimbizenét és max hangerőn tolja az utasoknak. A kerékpárt lehet szétszedve vagy egészben vinni, de ha szét van szedve, valószínűleg nem fognak felárat kérni. Ha egészben visszük, és kérik, legfeljebb 5 € árat kell kialkudni a szállításra.
Az utazás környezeti hatása
A teljes, oda-vissza utazás eredőjeként 1229 kWh energiát használunk el a 3290 kWh-t elhasználó, ezzel azonos viszonylatú repüléshez képest.
Összesen 357.4 kg CO2-t bocsátunk ki a 850.4 kg helyett, amit egy ezzel azonos viszonylatú repülés okozna.