A Kurdok lakta vidéken, vagy ahogy a helyiek mondják a török nép nagy bánatára, Kurdisztánban egy egész napot töltöttünk egy benzinkúton, történetesen gyomorrontás miatt. Misi megemlítette egyik este, hogy szinte biztos volt benne hogy valamelyikünk lebetegszik a túra során. Ez mindaddig nem történt meg, de következő nap Misi 39 fokos lázzal küzködött és enni se
A holdfényben káprázatos látványt nyújtottak az ókori szobrok, egész különleges érzés lett úrrá rajtam. Mintha egy másik világba csöppentünk volna, egy régebbi korba. Egészen borsózott a hátam, olyan hangulatot árasztott a hely. A hegyen sátraztunk kb. 50m-re a szobroktól. Reggel érdemes volt korán felkelni, mert az első dolog, amit megláttam a napfelkelte előtti fényekben, az
A távozás reggelén meg kívántuk nézni a hajnali hőlégballonozást, ami mindennapi jellegű itt Kappadókiában. Mikor kiléptünk Abdullah házából, láttunk fent kettőt is az égen. Nem tudtuk, hogy most kezdenek csak felszállni vagy már szállnak le. Megkérdeztünk pár embert, ők azt mondták, hogy már vége a bulinak. Úgyhogy az a kettő is eltűnt, kissé elszomorodtunk, hogy
Bocsi hogy ilyen sokáig nem írtam, jó egy hónapot voltam a Kaukázusban. Most jön egy izgalmas bejegyzés, olvassátok hát. Este a Sós Tó lenyűgöző látványa fogadott. Igen ez a neve, Tuz Gölü, avagy Sós Tó tükörfordításban. Épp naplemente után pillantottuk meg a messze elterülő hófehér medret. Nagyon stimmelt minden egy fotózáshoz. Nyáron megszokott dolog, hogy
Óriási élmény volt átkelni Ázsia földjére, egyikünk se csinált ilyet korábban. A kompon ülve elbúcsúztam Európától, mert tudtam, hogy kerek egy hónapig nem teszem lábamat a földjére. A komp nagyjából 20 perc alatt ért át a túloldalra, és én úgy éreztem, most kezdődik az igazán ismeretlen, izgalmas része az útnak. A városból nagyon lassan értünk