Zichó Viktor

58. Kihívás: elbújni az indiaiak elől

Az út egyszerűen prémium volt, pedig ez a régi út, velem párhuzamosan fut az új út, ami ha jól tudom vagy autóútnak, vagy autópályának van hirdetve. Mindenesetre nekem nagyon jó dolgom volt, mert csak úgy siklott a reku, csak kicsit nagy volt a forgalom ennek a lezárásnak ellenére is. Már olyan meleg volt, hogy inkább

57. Nagyon kérlek hagyjatok egyedül!

Csoda, hogy mennyire elkeveredtem a városban. Alig találtam oda a keleti kapuhoz! Egy fiatal srác segített nekem, hogy találjak tejet valamelyik kisboltban és hogy eljussak a keleti kapuhoz. A GPS nem működött, mert 3 méter széles sikátorokban kószáltam. Végül a bringás srác kivitt a sűrűjéből, és úgy tűnt, jó úton megyek. Bal kéz felől ven

56. Ebben az étteremben pedig nem fogsz fizetni.

Tökletes volt a hely, és tökéleteset aludtam. Teljesen friss voltam reggel, miután zavartalan éjszakám volt. Nem kell nekem semmi más, csak egy kis gurulás és egy kis naplóírás a mai nap. Hát így is tettem. Tekertem egy kellemeset délig, aztán helyet is foglaltam egy útmenti étteremben. Egy semmilyen étterem volt, tele legyekkel, és tele porral.

55. Nehogy Delhiben maradjak!

Mikor végeztünk a vacsorával, Mariann megcsörgette egy-két ismerősét, akik lehet, hogy el tudnak szállásolni. És jött is egy pozitív visszajelzés egy közelben élő magyartól! Visszamentünk a nagykövetségre és felcsíptük a bringámat. Pali, Mariann és a legidősebb fiuk szintén jött velem az új helyszínre, csak ők riksával. Ott találkoztunk a helyszínen. Bardos Gábor és családja fogadott

54. Zichó! Állj meg!

Reggel jó hamar összepakoltam, Ankit ment a Chevivel, én pedig követtem őt a rekuval, mentünk a közeli reggelizőhelyre. Egy remek, utca széli kis reggelizőnél álltunk meg, ahol csak csapatit és paranthát készítettek. Bedobtam egy sajtos paranthát és egy csapatit teával, és én már menetkész is voltam. Elbúcsúztam Ankittól és megegyeztünk, hogy majd legközelebb Európában találkozunk

53. Elhagyom a hegyeket

Végül mentem szépen Dharampur fele, aztán jött egy hatalmas vihar. Csak úgy lecsapott, hatalmas széllel. Én egy kis kunyhó kiálló tetője alá húzódtam be, de deréktól lefele csupa víz lettem így is, mert behordta a szél az esőt. Hát ez van, de talán megszárad hamar a gatyám. Véget ért az emelkedő, elkezdtem tekerni, és ki