42. A szabadság édes íze

Posted on Posted in Fotózás

Az ingyen szállás egy csendes hely, kiválóan aludtam, egész hajnali 5-ig. Aztán megszólalt egy kellemes dallam: harmonikán játszottak, doboltak, és énekeltek valahol. Délelőtt leegyeztettünk egy délutáni találkozót Inegoval és Elenával, illetve Blesonnal, az amritsari tizenévessel, aki velünk együtt ott volt a tegnapi vacsorán. Ő egy nagyon jó figura, az egyik legjobb tinédzser, akit ismerek. Egészen […]

41. A Wagha határátkelő

Posted on Posted in Fotózás

Az idő 3:38. Érkezek a pakisztáni oldalon az útlevél ellenőrzésre. Ott vár engem a nő, aki visszaküldött engem a kihallgatásra még december 26-án, és ott vár a két Junaid, akik letartóztattak engem. Elkéstél. Az indiai oldalon már bezárt a bevándorlási hivatal. Értem. Nagyon sajnálom, bocsánat. Elestem és eltévedtem. Nincs egy kis tolerancia? Erre nem válaszoltak, […]

40. Ez a kör nem volt olyan olcsó

Posted on Posted in Fotózás

A szerdai napom az ügyvédekkel telt. A bíróságon bementem először is ugyanabba a terembe, ahova mindig is jártam, csak immáron bilincs nélkül. Ezt követően bementem a hátsó épületbe, ami úgy tűnt, mintha több száz ügyvédirodának adna helyet. Találkoztam egy teljesen új arccal, aki állítólag szintén az ügyvédem, az ügyemen dolgozott. Nála töltöttem jó pár órát. […]

39. Nem engedhetjük meg, hogy fizess!

Posted on Posted in Fotózás

Kaptam tőlük egy telefont a kezembe, amivel telefonálhattam végre a szüleimnek. Fhú de jó! Nem tudtam, hogyan fognak hozzám viszonyulni a szüleim, egy kicsit félve kezdtem el beszélni velük. De minden jó volt, nem vesztünk össze. Szörnyen aggódtak. Pedig Emília próbálta őket nyugtatni az ésszerű érvvel, hogy a börtön az jó, mert biztonságos, nem kell […]

38. Majd küldj Magyarországról telefont! Azt tudom, hogy a Samsung az magyar telefon. – mondta a börtönőr

Posted on Posted in Fotózás

Hát másnap reggel ismét menetkész voltam, de nem hívtak be a bíróságra. Ellenben áttettek engem a kínaiakhoz, mert végre elküldték Juant, így maradt ott Bruce és Chen Tao, ketten pedig ugye nem lehetnek egy cellában. Mielőtt Juan lelépett, adott nekem egy kis kínai vagdalthús készítményt. Állagra pont olyan volt, mint a májkrém, csak ugye más […]

37. Pakisztán kimutatja a foga fehérjét

Posted on Posted in Fotózás

Időközben megkerült a fekete Mamut pólóm, az egyetlen rövidujjas pólóm a börtönben, amit párnaként használtam (pontosabban fej alatti lepedőnek, hogy legalább az arcom ne a koszos földön legyen). Még a 2-es cellából tűnt el, ahol Javeeddal, a bolond banglával és Khizarddal, a kanadai gendszterrel voltam együtt. Azon az estén, mikor nagy hévvel jött pár börtönőr, […]

36. De mi van az ügyvédemmel?

Posted on Posted in Fotózás

A blokkomban azért nem volt olyan rossz a helyzet! Jókat beszélgettünk és megtanítottak engem a Ludo nevű játékra, ami szinte minden cellában megtalálható volt. Amilyen rendkívül egyszerűnek tűnt első körben, olyan komoly stratégiai- és szerencsejátéknak tűnt pár játszma után. Elkezdtem egyre többet beszélgetni az igbookkal. Főleg Timothyval és Samuval. Samu hihetetlenül be volt zsongva valamilyen […]

35. Fegyenctársak

Posted on Posted in Fotózás

Reggel már 6 előtt ordított a müezzin, de nem úgy, mint általában, hogy hallok kettő-három müezzint, ebből pedig egy dominál. Hanem ez egy komplett kórus volt! Nem tudom, talán 20-30 minaretből hallatszott a müezzin hangja a cellánkba?! Csak egy erős ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ hangot lehetett kihallani belőle vagy 10 perc hosszan. Aztán elkezdtek mosakodni a cellatársaim, majd […]

34. Karácsonyi ajándék: börtön

Posted on Posted in Fotózás

Reggel 7 előtt keltem, megettem a reggelimet és indulásra kész voltam. A torkom már nem fájt, csak kicsit náthás voltam. Viszont jól éreztem magam, ami a legfontosabb. Elbúcsúztam szépen Alitól és rátértem a Canal Roadra, ami majdnem egyenesen a határhoz vitt. A határ előtt kicsit ideges lettem, mert nem voltam benne biztos, hogy olyan gördülékenyen […]