Zichó Viktor

29. Zaklatnak

Reggel behívtak egy teára a rendőrök. Jól esett, mert elég hűvös volt a reggel, fagy volt. Csakhogy hamar elkezdett olvadni, amint besütött a nap. Összepakoltam és gurultam lefele. A betonozott út nem volt tökéletes a lejtőzésre, mert kicsit rázott. De legalább volt valami burkolat! Egy bizonyos pontig. Aztán jeges-saras betört pocsolyás földúton haladtam tovább, mindenfele

28. Aggódnak miattam a pakik!

Fent Bumburaitben emberek nem nagyon voltak kinn az utcán, csaknem önmagam voltam. Átkeltem a patakon, aztán találkoztam egy helyivel. Együtt elmentünk a helyi vízerőműhöz, érdekelt a dolog. Azt hiszem, még sose láttam vízerőmű turbinákat ilyen közelről. Felmentünk az ejtőcső mentén a lépcsőn. Én majd meghaltam, olyan gyenge voltam. Azt hiszem, egész nap nem ettem semmit.

27. Ismerkedés Pakisztánnal

Este a városba érkezve megpróbáltam felhívni Zarbahart, de nem válaszolt a whatsappon. Megpróbáltam elérni egy benzinkutas telefonjáról, hagyományos hívással. Arra se válaszolt. Megegyeztünk, hogy ha megérkezek Chitralba, akkor találkozunk, és ő meghív a chitrali házába. Visszahívta a benzinkutas fazont, és elmondta, hogy ő ma lépett le Chitralból. Érthető, péntek van. Hétvégén mit keressen Chitralban ha

26. Az ezeregy defekt és a tündér chitrali emberek meséi

Mastujban valami aszfalt kezdeményen bringáztam, ami nagyon jó jel volt. Közeledtem a központ felé, jött szembe két férfi. Az egyik kérdezi: Hova mész? Mastuj központjába. Oké, van már helyed ahol alszol? Még nincs. Akkor fordulj meg és gyere velem! – vágtam rá, annak ellenére hogy az ajánlat elég üzletszagúnak tűnt Rögtön gondoltam, hogy ez az

25. Havas az út, havas a táj. Fehér az egész világ!

Olyan jó helyen sátraztam, amire nem is számítottam: az út fölött, a partfalban volt egy kicsi sík rész, ahova fain kis út vitt föl. A sátrazással csak annyi bajom volt, hogy fagypont körül volt a hőmérséklet és a főzés miatt a ponyva belsejére lecsapódó gőz lassan elkezdett lecsöpögni rám, nem fagyott meg a ponyván. Így

24. Kísérettel lefele

Behúzódtunk egy kis szobába, begyújtottunk a vaskályhába és a hangulat egészen feloldódott. Tényleg nem kihallgatós stílusban kérdeztek ki, hanem olyan tisztelettel teljesen. De azért mégis valamennyire tartották tőlem a távolságot, amíg odakint voltunk. A szobában már átment a diskurzus baráti beszélgetésbe. Meséltem nekik sztorikat, egy-két képet mutattam nekik. Jófejek voltak ezek a határőrök. Ők a

23. Egy új ország és új izgalom

Ott aludtam a határon. Konkrétan az afgán-pakisztáni határon. Itt fönn 3880 méteren nem kellett tartanom attól, hogy majd valaki háborgat az éjjel. Brutálisan fáradt voltam, csak lenyújtottam, megfőztem a szokásos lencsés rizsemet és aludtam egy nagyot. Hajnalban hangokat hallottam. Egy róka volt az, valahol a sátramtól nem messze mászkált, vonyított. Vagy nem is tudom, mit