21. Homokvihar vagy mezítlábas patakátkelés? Mindkettő jöhet!

Posted on Posted in Fotózás

Reggel jó hűvös volt, de gyönyörű napfény áradt be az udvarba. Kimásztam a sátramból és csak körbe néztem, milyen gyönyörű hegyek vesznek körbe. Beugrottam Brynhez egy jó reggelire, aztán lecsekkoltam a wc-t. Érdekes, egy lépcsőn kellett felmenni a fabódéhoz. Mikor elvégeztem a dolgomat, csak arra lettem figyelmes, hogy egy marha cuppog alattam.

100% biomérnöki tervezés! 100% újrahasznosítás! Nem semmi, nem véletlen van hát a wc felemelve. Hogy a marha beférjen alá! Zseniális.

Összekészültünk Brynnel, aztán útnak indultunk szépen. Ő hozta a nagy zsákját én meg egy kis zsákot, az aznapi túrához. Beugrottunk a bolthoz, ahol csak kekszet és cukorkát lehetett venni, semmi más élelmiszert. Na nem baj, akkor veszek kekszet. Nincs visszajárója a kisboltosnak… Kész röhej. Jó, várunk, hogy a szomszéddal felváltassa. A szomszédnak meg csak 350-e van vissza az 500-asomból. Akkor hát veszek kekszet 150-ért. A létező legrongyosabb 100-asokat kaptam visszajáróba. Hihetetlen, hogy ilyen pénz még forgalomban van. Középen szét volt szakadva, kb. 5 mm hosszan tartotta egyben magát. Na jól van, mentünk fel a völgybejárathoz. Bryn itt megállt, azt mondta, hogy itt fog stoppolni. Így aztán el is búcsúztunk. Én mentem fel szépen a völgybe, ő meg várt a kocsira.

Nem erőltettem túl magamat, csak szép lájtosan sétáltam fölfele a völgyben. Láttam egy nagy mancs nyomot, ami feltehetőleg egy hópárduc nyoma volt. Ugyanis ebben a völgyben vannak hópárducok.

Mentem tovább, egyre nagyobb bouldereket véltem felfedezni. Le is álltam kicsit mászni. Az egyik szép gránit boulderen sikerült letépnem egy fogást, aminek elég szép esés lett az eredménye. Jól ráestem az alattam lévő kövekre.

Nem estem magasról, úgyhogy megúsztam egy nagyon enyhe zúzódással. Nem mentem fel a gleccserig, nem volt kedvem hozzá. Csak leültem egy sziklára és benyomtam egy egész csomag kekszet. Kibámészkodtam magamat, aztán elindultam lefele. Pásztor gyerekek terelték a nyájat a patak túloldalán, úgyhogy átkeltem a túloldalra néhány jó fotó reményében. A gyerekek tüzifát (inkább rőzsét) vittek le éppen a falujukba, követtem őket. Az apjuk a nyájjal maradt fent.

Hihetetlen, milyen falvakban élnek ezek a wakhi emberek. Nagyon szerény az építészet, főleg sárból épültek itt a házak. Nekem ennyi elég is volt a kirándulásból, inkább csak ledöglök a házban és teázgatok. Úgyhogy szépen visszacsoszogtam. A rendőrök most épp kinn voltak a sorompónál, ellenőriztek. Szerencsére nem akadékoskodtak, miután nem volt nálam minden papír. Este jót kajáltam, aztán ismét nyugovóra tértem. Nagy szél támadt pont napnyugta körül, ezúttal nem volt sok kedvem kint aludni. De hát nem vagyok én puding, megyek ki.

Reggel csupa por volt a sátram belseje. A szél össze-vissza hordta a port az udvarban. Nem volt egy tündérmese az összepakolás, az ujjaim folyton lefagytak. Meleg nem volt, miután fátyolfelhős volt az ég. Minél hamarabb elindulok, annál jobb. Annál hamarabb lesz melegem – motiváltam magam. Végül odaadtam az 500-ast a vendégház tulajának, miután ennyi fért csak ki a csövön. Előre mondtam nekik, hogy csúnyán meglékelték a tárcámat Ishkashimben, úgyhogy nem tudok túl sokat fizetni. A kaja költséget azért fedezte ez a kétezer Forint, úgy gondolom.

Belerúgtam a pedálokba és elmentem a kisbolthoz, hátha kapok benzint. Elég egyszerűn ment, adtak nekem egy liter benyát. Fizettem érte 70 Afghanit. Mikor indultam volna az utamra, becsűrte magát a lánc a küllők közé.

  • Már akartam kérni! – morogtam

Meglestem a cuccost, és megértettem, miért ugrott be oda a lánc: le van lazulva a hátsó váltó. Na ilyen se volt még a bringás karrierem során. Húznám meg az 5-ös BKNY csavart, erre az csak elforog a váltópapucsban. Miiiiiiii! Kirohadt a menet a váltópapucsban!

 

A kábelkötegelő nem fér be, csak az, amit Ali adott, talán volt még 1-2. És adott még nekem drótot Ali! Az is jól jön. Olyan Sima No Index System-et varázsoltam, amit még a gyártó is megirigyelne. A váltó nagyon csumpin állt, de valahogy elrotyogott nekem. Mentem is szépen tovább. Elég jó lájtos napom volt, csak sok volt a szél. Egy nagyon jól kinéző rőzseszállító gályára lettem figyelmes a Panj folyó közepén. Szamarakkal hozták a tüzifát az emberek. Azért ez elég jól nézett ki. Tudtam vásárolni valami sütiket egy kisboltban! Egész jó, most már van kekszem és sütim. A hegyre meg tartogatom a lekvárt és a földimogyorót. Nevetséges, milyen kajáim lesznek a Broghil átkelésre.

Este Sargazba értem, ami nekem elég is volt. Egy iskolához gurultam, ahol megkérdeztem, kempingezhetek-e. Eszem ágába se volt vendégházazni. Volt még 850 Afghanim, az utolsó 500-asomat Sarhadra tartogattam. Végül jött egy srác, aki jól tudott angolul. Monda, hogy a suli területén kempingezni kicsit problémás, inkább keressek más helyet. Közben ott termett egy helyi arc is, aki felajánlotta, hogy ingyen is aludhatok nála, vagy valami minimális összegért.

A jobb oldali srácon látjátok a fejlámpámat. Úgy megtetszett neki, hogy felvette a fejére és kapcsolgatta. Amúgy már sürgősen töltésre szorult a cucc, le is merült teljesen. Ők azt hiszem, még sose láttak fejlámpát, mert nagy csodálattal nézték a kütyüt. Pedig ők aztán igazán hasznát vennék, miután itt mindennapos az áramszünet. Vagy talán több az áramszünet, mint a rendes üzem.

Sajnos nem emlékszem a srác nevére, de nagyon jó arc volt. Hozott nekem vacsorát, befűtött, stb. És itt már második alkalommal találkoztam a szobai mobil kézmosóval. Hoznak egy fém tálat és egy kancsót. A fém tál fölé tartom a kezem, a cseléd meg önti rá a vizet hogy megmossam. Volt a szobában egy lámpa és egy konnektor, ami Kale e Panja után új dolog volt, miután ott nem volt hálózat. Akartam is tölteni a cuccaimat, de nem ment a konnektor. Szétszedtem a cuccot, aztán egy kis fejtörés után rájöttem, miért nem megy a konnektor: párhuzamosan van kötve a lámpakapcsolóval. Nyilván nem fog menni, ha fel van kapcsolva a lámpa. Észlény lehetett, aki így bekötötte. Ha meg le van kapcsolva a lámpa, akkor meg az izzóval van sorba kötve a konnektorra kapcsolt fogyasztó. Egyik jobb, mint a másik. Végül így nem töltöttem semmit.

Reggel a szimpla kenyér-tea reggeli után azért belenyomtam egy százast a srác markába. Azt mondta, hogy ez kevés. Kicsit felbosszantott, de adtam neki még egy százast. Az már jó volt neki. Minek mondja, hogy akár ingyen is elszállásol…

Elindultam szépen a még mindig viharos erejű szélben. Már jó ideje fúj ilyen állat módon a szél. Elkezdett elég durván emelkedni az út, ami nagyon nem tetszett. Nem ettem túl sokat reggelre, ami meglátszott. Jó lassan tologattam a bringát, aztán mikor felértem a tetőre, megláttam a rémálmomat: végeláthatatlan hullámvasút várt rám, a völgyben hátrébb pedig homokvihar tombolt. Ez aztán „gradual”, az az Bryn! Mikor kikérdeztem Brynt, hogy milyen az út Sarhadig, azt mondta, hogy „gradual”, azaz fokozatosan emelkedik. Meg a szart. Létezett 20% fölfele meg 20% lefele. De tényleg, brutális meredekségek voltak. Kb. egy óra szenvedés után megint beugrott a láncom a küllők közé. Eldobtam a bringámat és izomból kezdtem el rugdosni. A szemem, az orrom tele volt homokkal, fáradt voltam, nyűgös, éhes, és mindenből elegem volt. Szétrúgtam az első sárvédőt, aztán szerencsére leállítottam magam. Szétvetett az ideg. teljesen. Lenyugodtam, rendberaktam a sárvédőt, aztán elindultam.

Szerencsére a következő (és utolsó) nagy emelkedőn már egy helyi srác segített a tolásban. Innentől már lazább volt a terep. Jött egy csávó kisteherautóval, aki a vendégházába invitált a következő kisfaluban. Mondtam neki, hogy nem tudok fizetni, de ez nem tántorította el őt, továbbra is invitált. Mondom jó, akkor ott alszok. Egy órán belül el is értem a házát, elémjött Mahram az útra. Betoltuk a bringát a házhoz, aztán be is mentünk a kunyhóba szépen. Mahram befűtött, hozatott kaját.

Állítólag én voltam az első vendég valaha ebben a vendégházban. Sok fotót mutatott nekem Mahram, közben a telója folyamatosan betelt tárhely ablakot dobott fel. Ha már fizetni nem tudtam, megdobtam egy micro SD kártyával. Örült neki nagyon, most nem lesznek egy ideig problémái a tárhellyel.

Mahram nagyon kedves volt, ha valaki egyszer erre jár, mindenképp térjen be hozzá a Wardev Homestaybe. Reggel nem volt már valami nagy szél, csak kis szellő. El is indultam, szép lájtosan tekeregtem a finoman emelkedő úton. Sokszor azt hittem, hogy autópályán vagyok, olyan jó volt az út. Semmi boulder probléma az út közepén… Egész furcsa volt. Nagyon kinyílt a völgy, szép zöld legelőkön mentem keresztül. Yakokat kergettem, bárányokat kergettem, aztán szépen lassan becsorogtam Sarhadba, egész korán. Na azért volt egy jó kis folyóátkelésem. Le kellett vennem a bakancsomat, zoknimat, aztán szépen mezítláb áttoltam a bringámat. Aztán az egyik döccenőnél nagyot reccsent a bringám, a hátsó sárvédő meg elkezdett zörögni. Leszálltam, néztem, mint Jani a moziban. Leszakadt a csomagtartóm. Nem estem pánikba, csak röhögve annyit mondtam:

  • expedíció vége

Na de a következő pillanatban vissza is vontam. Ugyan, ezt simán meg tudom csinálni, maga a csomagtartó nem károsodott. Csak a felfogató csavarok törtek bele a vázba. Meg is volt a megoldás:

Na mire nem jó a jégcsákány??? És igen, olyan erős volt az egyik heveder, hogy 5 percen belül el is szakadt az egyik. Még jó, hogy a jégcsákánynak ugyanolyan a hevedere. Fogtam, leszedtem a jégcsákányról, összecsomóztam, aztán úgy már jó volt. Hihetetlen, mi minden fog még szétszakadni, eltörni? Bele se akarok gondolni. Csak a váz és a kerekek bírják ki!

Mikor megérkeztem Sarhadba, rögtön az első vendégházat meglestem. kora délután érkeztem meg, hamar lenyomtam a 30 kilométert. A vendégházban kaptam is rögtön ebédet. Nagyon prémium vendégház volt. Elektromosság, lámpa, TV, és még kézmosó is volt a házban! Sarhadnak van egy mini vízerőműve, ami épp nem működött valamilyen oknál fogva, így csak aggregátorról volt áram, kb. 5-től 9-ig. Még 5 előtt leléptem a Broghil hágó irányába, hogy meglessem a folyóátkelés lehetőségeit. Hát ebből annyi lett, hogy elértem a folyót, konstatáltam, hogy át lehet kelni, aztán egyenesen visszamentem a vendégházba. Már egész komolyan havazott, mikor visszaértem. Imádkoztam, hogy ne legyen sok hó a következő napokban.

Támogatnád az expedíciót?





Kövess az instagramon és a facebookon a legfrissebb fotókért és sztorikért!