Eljött a nagy nap. A nap, amikor elindulok a hágóra. Délelőtt még rendbe raktam a bringámat. A jégcsákányt helyettesítettem egy darab tűzifával. Csak úgy megláttam, mivel fűtenek a vendégházban, és a fa átmérőjéről rögtön az jutott eszembe, hogy milyen jól helyettesítené a jégcsákányt. Le is vágattam a tulajdonossal a megfelelő méretűre és szépen megfaragtam a

Reggel jó hűvös volt, de gyönyörű napfény áradt be az udvarba. Kimásztam a sátramból és csak körbe néztem, milyen gyönyörű hegyek vesznek körbe. Beugrottam Brynhez egy jó reggelire, aztán lecsekkoltam a wc-t. Érdekes, egy lépcsőn kellett felmenni a fabódéhoz. Mikor elvégeztem a dolgomat, csak arra lettem figyelmes, hogy egy marha cuppog alattam. 100% biomérnöki tervezés!

Ishkashimből elindulva már elég jól éreztem magamat. Még a városból kifele menet készítettem pár fényképet, aztán döngettem kelet felé. Safi óva intett az éjszaka közlekedéstől és a vadkempingezéstől, ami azért egy kicsit bosszantott. Nem akarok én mindig mások kertjében aludni. De nagyon boldog voltam, mert végre mehettem. Mehettem be a Wakhan folyosóba, amire úgy vágytam

Hétfő este már azt hittem, hogy a kezemben foghatom a csomagot. Nem jött. Kiderült, hogy a sofőr lassabban jön, mint ahogy az megszokott. Kedd este már Khorogban lesz. Jó, akkor szerda reggel tudok indulni. Nem is nagyon bántam, kedden még voltak kisebb elintéznivalóim. Beidőzítettem jópár bejegyzést a következő napokra a közösségi médiámra. Szerda reggel úgy