Útra keltem hát Buharából, ezúttal délkelet fele haladtam. Mentem vagy 500 métert, elkezdett feszülni a bal quadricepsem. Már megint. Előző nap ugyanez történt, meg kellett innom fél liter folyadékot, majd sokkal jobb lett. Ismét így tettem, plusz elkezdtem nyújtani az óváros kellős közepén, a helyiek nagy csodálatára. Nagy meglepetésemre az egyik felismerte, hogy jógázok. Lenyújtottam az az izomcsoportot, amire gyanakodtam, majd mentem tovább. Semmi eredmény, fél kilométeren belül megint rettenetesen fájt. Olyan érzés volt, mintha néhány izomrost elszakadt volna szép lassan. Egy gyógyszertárba vonszoltam be magam, SOS magnéziumot kértem, ott helyben bevettem. Nyújtottam jó sokat, de nem éreztem túl sok javulást. Csak vártam. Vártam vagy 2 órát, beszélgettem pár helyivel. Megittam vagy 2 liter vizet.
Dél körül el is indultam utamra. Nagy levegőket vettem. Próbáltam koncentrálni arra, hogy véletlenül se feszüljön a bal combom. Csak a jobb lábammal hajtottam. Működött a dolog vagy egy órán át. Aztán valahogy újra előjött a fájdalom. Egy gázfeldolgozó üzem kertjében nyújtottam ezúttal. Elvoltam vagy 2 órán át. Aztán a gázfogadó személyzetével beszélgettem. Nagyon be voltak lassulva. Nem is értem, mi lehet a munkájuk, ha ráértek velem csak úgy fél órát beszélgetni a délután közepén, munkaidőben.
Ismét megpróbáltam tekerni. Működött a dolog, egész estig. Hamar elmentem aludni, inkább pihentem egy jó nagyot és sokat nyújtottam. A sivatagban aludtam, végre sokkal jobban, mint a vendégházban. A sátram ugyanis jobb, mint bármilyen vendégház. Szúnyog sose jut be az éjjel hozzám. Másnap jó 40 kilométer után egyszer csak ismét előjött az izomfájdalom. Pedig már egy teljes napja szedtem a magnéziumot. Nagyon mérges lettem, mert végleg nem értettem az okát. És nagyon mérges lettem azért is mert, akadályozott. Mennem kellett, mert Ákosnak sokat kell majd várni rám Khorogban, ha én itt meghasalok. Nem tolhatok ki vele ennyire. Már valószínűleg meg is vette a repülőjegyet, nem tehetem meg, hogy csak úgy azt mondom neki: „bocsi, 1-2 napot csúszok”. Meg kellett állnom és ismét nyújtanom kellett. Most arra koncentráltam, hogy mindenemet lenyújtsam, hátha valamit kihagytam az előző nap. Eszembe jutott Monika, mikor Saas Feeben egy kiadós masszázst adott nekem. Sokáig járkált a hátamon, meg a fenekemen. Azt mondta, az nagyon be van állva. Szörnyen. Úgyhogy most a fenekemet nyújtottam sokat.
Bejött a taktika: innentől kezdve nem volt gondom a quadriecpsemmel. Haladtam szépen tovább. Kasanban elgurultam egy teázó mellett, ahol láttam, hogy valaki sűrűn integet. Egész jó arcnak tűnt, visszafordultam, leparkoltam. Nem sok idő telt el, jött a kérdés:
- Akarsz jönni esküvőre?
- Attól függ. Van egy barátom, akivel találkozni fogok Tádzsikisztánban. Kell beszélnem vele. Van interneted?
- Van. Megosztom veled.
Megjöttek az üzenetek. Ákos egy regényt írt. Na mondom ennek meg mi baja. Sose ír regényt. Hát baja volt. Az utolsó pillanatban egyszerűen meghülyült. Megírta, hogy neki ez az októberi mászás túl későn van, ilyenkor már nem stabil az időjárás. Igen, mert szeptemberben kb. 0% az esély a csapadékra, októberben meg 30%. Kb. márciusban beírta a naptárba az időpontot, megbeszéltünk mindent. Kezdetektől fogva október volt megbeszélve erre a mászó tripre. Erre most közli, hogy ilyenkor már nem fogunk tudni 6-7 ezrest mászni, max trekkingelni tudunk valamit. Nem írta le konkrétan, hogy nem fog kijönni, de tudtam, hogy most visszamondta. Nem lesz mászás, amit úgy vártam. Ki kell postáznom a cuccaimat ráadásul.
Nagyon berágtam rá. Annyira, hogy simán azt mondtam ezután Umidnak, hogy megyek az esküvőre. Ezek után még szép. Mentünk Umid barátjával, Ramazannal a nászmeneten, dudáltunk összevissza mindenféle dudával, de nekem csak az járt a fejemben, hogy mennyit áldoztam erre a rohadt mászásra, ami meg se fog valósulni. Bojnurdban egy egész napos többkötélhosszas sziklamászást mondtam le. Mashhadban úgyszintén. Egy couchsurfer lány ajánlotta fel, hogy menjek hozzá pár napra, azt is visszamondtam. Folyamatosan ezért nyomtam a pedált, hogy időben érkezzek a Hindukushba. És erre Ákos, az egyetlen mászópartnerem lemondja. Nehezen tudtam igazán ráhangolódni az esküvőre, pedig elég érdekes volt. A vőlegény házánál kezdtünk, ahol furcsa zenére furcsa táncot jártak a népek:
Aztán ismét hatalmas zajt csapva mentünk át a menyasszonyhoz. A menyasszony egy szobában várta a vőlegényt, a kertben pedig vagy 200 ember evett-ivott. A menyasszony folyamatosan bólogatott miután találkozott a férjével. Állítólag így fogadja a köszöntéseket és a jókívánságokat. Mentünk át a ceremóniaterembe, ahol már 500-an voltunk. Hatalmas mulatság volt. Eszem-iszom dínom-dánom. Csak az ifjú pár ült egy helyben és egy falatot nem evett, semmit se ivott, nem is táncolt. Még egy csókot se láttam.
Hát elég gyász, mit ne mondjak. De hát ez itt a szokás. Az est fénypontja a lezginka volt. Eddig csak videón láttam ezt a dagesztáni eredetű táncot, ami oly népszerű errefelé. Elképesztő táncot jártak rá a férfiak.
Jól belakmároztam, aztán Ramazan szépen visszavitt engem a teázóba, ahol találkoztunk. Ott egy kis szobában elszállásoltak engem, aztán magamra hagytak.
Másnap a rosszkedvem nem lankadt, sajnos továbbra is céltalannak éreztem a bringázást, nem is haladtam gyorsan. Qarshiban még mentem egy kört az ATM-ekkel, tudtam is pénzt fölvenni. A tádzsik e-vízumot pedig szépen kinyomtattam két példányban. Este már szedtem föl szépen a szintet, kisváros szélén kempingeztem.
Haladtam tovább a hegyekben, mentem fölfele jó sokat. Vagy egy ezrest kellett másznom, elértem ugyanis a Pamír hegység lábát. A hangulatomra még rátett egy lapáttal, hogy reggeltől kora délutánig esett az eső kisebb-nagyobb intenzitással.
Délben, mikor nagyon rákezdett, rögtön behúzódtam egy étterembe.
- Van plov? – kérdeztem a kiszolgáló nénit
- Nincs
- Van szamsza?
- Nincs
- Mi van?
- Hús.
- Akkor kérek húst.
Egy tál főtt húst elém rakott a néni egy kis hagymával és kenyérrel. És nem is volt rossz! A plov egyébként rizs bő olajjal vagy zsírral, csicseriborsóval és egy kis hússal ízesítve. Nekem nagyon ízlik, főleg az esküvői plov. A szamsza pedig borsozott hagymás darálthússal töltött tésztabatyu. Majdnem az összes isztánban elérhető eledel mindkettő. Megvártam míg eláll az eső, előcsaptam a laptopomat és írtam a naplót addig is. Kb. 3-kor már szakadozott a felhőzet, útnak indultam.
Nagyon hideg volt, a látvány pedig lenyűgözött: friss havat kaptak a környező háromezres hegyek, a felhők pedig foszlottak a csúcsok között. Csodás érzés volt így bringázni. Igen hideg volt, el is gondolkodtam, milyen idő lehet épp a Pamír vagy a Hindukush közepén. Este végig fotóztam, alig bírtam leállni. Boysunt már nem értem el, előtte kempingeztem.
Reggel internet vadászatba kezdtem, de mindhiába. Nem találtam semmi hálózatot Boysunban. A város után a semmi közepén meghívtak megint egy esküvőre. Igazából behívtak kajálni. Elfogadtam, aztán ettem egy jó plovot. Sajnos sok volt a részeg, ami nagyon nem hiányzott. Ordibáltak az arcomba, hogy igyak vodkát. Jaj neeeee már megint az a retek vodka! Hogy lehet ezt meginni? Bűntény a szervezetemmel szemben! Sajnos egy pohárral muszáj volt. De aztán nem hagytam magam. Jót ettem, aztán mentem szépen tovább. Gyönyörű völgyekben bringáztam, hatalmas homokkő tömbök között. Ki is próbáltam, milyen a kő, de le kellett mondanom a mászásról, mert pocsék volt a szikla minősége. Ilyenkor csak masszív repedéseket lehet mászni. Ha van fogás, az törik. Egy ilyen repedést találtam, arra fölmentem gyorsan.
Hamarosan átbuktam egy újabb hágón, majd megérkeztem egy nagyon tágas völgybe. Ez már az a völgy, amiben végig megyek Dushanbéig. Az út tragikus, de a táj szép. Kész hátmasszázst kaptam a fekvőbringában. Az első kereket pedig leengedtem vagy 1 barra, nem volt más választásom. Denauig mentem, ahol végre találtam internetet. Ákossal már a postázást beszéltük át, plusz elmondtam neki, mennyi mindenről kellett lemondanom, hogy nehogy kellemetlenséget okozzak neki, hogy kések a mászásról. De most már elkezdtem belazulni. A téli cuccaim elpostázására az UPS tűnt jó megoldásnak. Leegyeztettem egy khorogi vendégház, a Pamir Lodge tulajával, hogy mehet hozzá a cucc. Ákos fel is adta a címre, jó drága pénzért. Miután feladta, kiderült, hogy Tádzsikisztánba nem szállít se a UPS, se a TNT, se a DHL. Az ország blokkolta az összes futárszolgálatot. Jön hát a posta. A posta 14 munkanappal vállalja a küldést, egész kedvező áron: 33 ezer Ft. A 14 munkanap rettenetesen lassú, nekem az nem működik.
Denau mellett aludtam egy gyapotföldön, majd másnap ismét becsomagolt drónnal átléptem a határt. Elég szoftosan ment ez a határátlépés, nem kellett sokat várnom. Miután átléptem a határt, rögtön meg is álltam szép nagy diófák alatt. Főztem egy jó adag tejberizst, aztán jött Mohammad, aki nagyon érdeklődött a bringám iránt. Adott nekem internetet, aztán szépen hozott nekem egy hatalmas adag esküvői plovot, szamszát és még egy kis édességet. Nem semmi. Hát elég kiadós ebédem volt! A maradék plovot elcsomagoltam, aztán útnak eredtem.
Este megint egy esküvőbe botlottam. Volt egy srác, aki tudott angolul elég jól. Próbált segíteni, hogy legyen internetem, mert vártam a válaszokat a couchsurfingen, hogy legyen estére szállásom. Nem tudott nekem hotspottal segíteni, úgyhogy meghívott magához a házába. Csinált nekem hotspotot, közben folyamatosan érdeklődött, mi a tervem az estére. Mondtam neki, hogy ez a couchsurfingtől függ. Lett internet, nyitottam meg a CS appot, hoszt viszont nem lett. Így nem volt tervem aznap estére. Viszont úgy elbeszélgettünk, hogy csak úgy elröppent az idő, az asztalra pedig folyamatosan érkeztek a tálak. Először csak egy tál édesség. Aztán gyümölcsök. Majd jöttek a főételek. Nem semmi, én pedig csak internetért jöttem ide. Kinn aludtam a verandán, mert nagyon jó volt a levegő, szúnyog meg egy szem se volt.
Támogatnád az expedíciót?
Kövess az instagramon és a facebookon a legfrissebb fotókért és sztorikért!
