Csoma Útján Expedíció – előkészületek

Posted on Posted in Fotózás

Már az Ararát Expedíció végén fontolgattam valami újabb ázsiai expedíciót. Miután elolvastam Kőrösi Csoma Sándor útinaplóját, tudtam hogy ezt az utat egyszer nekem is be kell járnom. 1819-ben indult útjára a nyelvkutató, talán egy 200 éves emléktúra jó alkalom lehet erre – gondoltam még vagy 4 éve.

Sokat stoppoltam, meglett a jogsim, rengeteget másztam ezt követően. A bringa kicsit eltávolodott. Nem hanyagoltam el a gondoltatot, hogy újra bringatúrázzak, de valahogy nem volt meg az inger. Aztán Kirilla Peti (Nagytesó) az egyik mászó trippen egy csodálatos ötletet vetett fel. Azt mondta, bringázzunk vagy stoppoljunk már el egyszer Nepálba. Elkezdtek szárnyalni a gondolataim, Peti egyenesen felbújtott engem! Egész eddig abban a hitben éltem – és egész bizonyos voltam róla – hogy a korosztályomban nem is létezik olyan ember, aki ilyet bevállalna. Hát nekem nem is kellett több, gondoltam itt az ideje megszervezni egy expedíciót. Petin láttam, hogy komolyan gondolja a mókát, őt úgy ismerem, hogy nem monja le csak úgy, ahogy eddig nagyon sokan tették velem.

Olyan remek emberek között nőttem fel, akik ha azt mondták, csinálnak valamit, akkor az úgy is lett, feltéve ha nem volt valami különleges akadály a kivitelezés során. A Komárom-Európa Futóegyesület kerékpáros szekciójára gondolok most, akiknek nagyon sok mindent köszönhetek. Csak aztán ugye elszakadtam Komáromtól és sokszor pofára estem. Volt, hogy terveztem egy bringatúrát az egyetemista barátaimmal. Ők mindig mondták, hogy igen, most nyáron menjünk. Aztán mikor beköszöntött a nyár és elkezdtem szervezni a túrát, egyiküket se értem el. Se telefonon, se online módon, sehogy. Még egy üzenet se jött, hogy “bocs most nem jön össze”. Voltak, akikkel elkezdtem hegyet mászni, megbeszéltük, hogy megyünk még többet vagy hogy edzünk sokat és mászunk még keményebb utakat, azokból se lett semmi. Hatalmas tiszteletemet adom ezek után Bankó Misi barátomnak, aki mondta, hogy eljön az Ararát expedícióra és be is tartotta a szavát. Hatalmas tiszteletem szintén Forintos Norbi barátomé, akivel beterveztük, hogy átkelünk az Alpokon bringával, és úgy is lett.

Még ketten csatlakoztak az újonnan tervezett expedícióhoz: Taigiszer Móni és Danyi Balázs (Danny), nagyon jó mászó cimboráim. 2018 szeptemberében el is kezdtük a szervezést. Nos be kell vallanom, hogy szociálisan eléggé 0 szinten lehettem, miután ezt a szeptembert a monitor előtt töltöttem. Kb. napi 15 órában. Ez volt az a hónap, mikor megtanultam videót vágni. Ennek eredményeként meg is született a Tiszta Mont Blanc, az első filmünk. Felvetettem az ötletet, hogy ha már egyszer Nepálig szeretnénk elbiciklizni, jó volna, ha Kőrösi Csoma Sándor útján tennénk ezt meg, mivel 2019 lesz a 200. évfordulója annak, hogy elindult útjára nyelvkutatónk. A többiek nem voltak nagyon lelkesek az ötletért, mert ez az útvonal hosszabb volt, mint amit beterveztek ők előre. Ők kb. 9 ezer kilométert terveztek, ám ez a táv kb. 14 ezer kilométer volt. Megbeszéltük, hogy lesz egy előzetes 1-2 hetes bringatúra tavasszal, amin mindenki megismerheti a képességeit és korlátait. Megbeszéltük, hogy az expedíción mindenki addig jön, ameddig jól esik, ha valaki nagyon nem akar tovább menni, akkor kiszállhat – mondjuk a tervezett 9 ezer kilométernél. Sok emberrel vettük fel a kapcsolatot, jómagam kiosztottam a feladatokat a srácoknak, hogy kivel vegyék fel a kapcsolatot és hogyan kezdjük el a szponzorozást. Komoly inaktivitást láttam rajtuk, rájuk szóltam, hogy most már itt az ideje szervezni, mert ki fogunk futni az időből. Ha akarunk anyagi hátteret az expedíciónak, akkor bizony komolyan kell dolgozni a szponzoráción, mert különben semmi nem lesz az expedícióból.

Nekem úgy tűnt, hogy követelőző diktátornak tartottak engem emiatt, aki nem enged semmiből. Igazuk volt. Nem engedtem semmiből, mert tudtam, hogy mi kell ahhoz, hogy kerek legyen az expedíció és hogy figyelemfelkeltő legyen az esetleges támogatók, szponzorok számára. Nekem van ebben valamennyi tapasztalatom, és volt egy nagyon kerek koncepció a fejemben. Biztosra akartam menni abban, hogy legyen szponzorációnk, mert a srácoknak ez volt az elsődleges peremfeltétel az expedícióban való részvételhez! Tényleg nem engedtem, de biztos voltam benne, hogy ez a módja. Csak kemény munka kell hozzá az előkészületeket illetően. Aztán szépen 1 hónap leforgása alatt mindenki kiesett, egyedül maradtam. Volt egy megbeszélés, amin megegyeztünk, hogy elmegyünk együtt egy rövidebb túrára, mondjuk az expedíció elején együtt tekerünk Törökországig. Megijedtek a feladatoktól, a távtól, az időtartamtól, de talán leginkább tőlem. Nem örültem, mert tudtam hogy egyedül ezt egész máshogy kell majd csinálni, mint társaságban. Megközelítőleg se tudok olyan jó anyagot forgatni egyedül, mint ahogy azt tettük volna együtt. Az egyesületünk így nem tud előrelépni, mert ha egyedül csinálom, az nem lesz egyesületi tevékenység. Ellenben biztos voltam benne, hogy hatalmas kaland lesz így egyedül is, és élvezni fogom.

Közben megjártam Jamaikát, Dominikát, 3 hónapot csatangoltam a Karibi térségben, egyedül. Tavasszal megszerveztük Mónival a KisGeri 24-et. Aztán egész június közepéig azzal foglalkoztunk. Már elkezdtem a vízumozást május közepén, rögtön a leghírhedtebbel, a pakisztánival kezdtem. Nos az új e-visa rendszerrel megkaptam a vízumot vagy 3 nap alatt. Az indiai vízumhoz viszont vagy 5-ször fel kellett mennem a Rózsadombra. Először az interneten kiírt nyitvatartási időben mentem oda, ami természetesen nem volt valós. Második alkalommal nem volt ott a nagykövetségen senki a tényleges ügyfélfogadási időben, mert épp az x. feleségét vette el a nagykövet úr. A következő alkalommal fogadtak. Megkérdeztem mindent amit tudnom kell:

  • Milyen engedélyeket kell beszereznem Ladakhhoz és Kasmírhoz?
  • Mindegyik engedélyt megkapod helyszínen, valamelyik városban.
  • De hol?
  • Nézz utána google-ben, meg fogod találni.
  • Szóval itt nem lehet engedélyt intézni ezekhez a tartományokhoz?
  • Nem.
  • Akkor a vízum érdekelne, hogy ha szárazföldön lépek be, akkor is elég lesz az e-visa?
  • Igen.
  • Biztos?
  • Természetesen.
  • Hmm. Azért kérdem, mert vannak országok, ahol szárazföldi belépés esetén kell a hagyományos vízum.
  • Ahaaa India is ilyen. Tessék, ide írom erre a cetlire hol lehet igényelni.
  • Rendben, köszönöm…

Következő alkalommal vittem az internetes igénylés után kinyomtatott igényló lapot, a 2 igazolványképet és az útlevelemet. Naná hogy nem volt elég. Bankszámlakivonat (kedvencem), személyi és lakcímkártya fénymásolat, szálláshely foglalás még szükséges. OK, megyek másnap ezekkel együtt. Jó, akkor közlik hogy rendben, keddre kész. Mondom nem, holnapra. Rendben, akkor holnapra.

Megyek az iráni nagykövetségre. Mondják hogy ha igyekszem, akkor csak pipáljam be az isztambuli vízumátvételt. Sima ügy lesz, várnom se kell ott. Jó, akkor inkább ezt választom, elég last minute vagyok már és még egy csomó dolgot el kell intéznem.

Összevissza telefonáltam a türkmán vízum miatt. Szerencsére nem kellett Bécsben molyolnom, mert Vándorboy segített: Teheránban meg lehet igényelni és Mashhadban fel lehet venni a vízumot elég könnyedén. Az jó is nekem, mert mindkettőn át kell mennem utam során.

Üzbegisztánnak nagyon hálás vagyok, mert hazánk állampolgárainak egyáltalán nem kell vízum oda, szárazföldi belépés esetén sem.

Tádzsikiszán sima e-visa, elvileg jó szárazföldi belépésre is. Vándorboy további javaslata, hogy az afgán vízumot igényeljem meg Üzbegisztánban, mert ott elég olcsón hozzá lehet jutni. Király, akkor tényleg nem kell menni Bécsbe! Attom!

Még egy vízum kérdés: Irak. Ha a kurd részre megyek csak, oda nem fog kelleni semmiféle vízum! Köszi az infót, Németh Ádám!

Rendben, akkor a vízumokkal meg is vagyok. A bringával mi a helyzet?

  • új acél csomagtartó
  • új kormányszár (vagy kormányszár kiegyenesítése)
  • új bandázs
  • új lánc
  • új hajtómű
  • lámpák újrakábelezése
  • új táskák
  • Magyar zászló
  • cserealkatrészek beszerzése
  • hátsó felni kifúrása hogy ne kelljen a prestával szerencsétlenkedni
  • új fejtámla

Ez egy szép egyhetes projekt önmagában, mivel el kell vinni a bringát hegesztőhöz, és legalább 2 munkanap szerelés takarítással együtt.

Nos Lompi jó munkát végzett, elég jó masszív csomagtartót készített nekem. A kormányszárat is sikerült kiegyenesítenie, úgyhogy jó olcsóra jött ki! Jeee! A táskákat is beszereztem, az Evobike-nál jó kedvező áron tudtam megvenni a 2 túlméretes Ortlieb táskát. Két lánccal és a fékbetétekkel megtámogatott a Piko bike, így egész jól kijöttem.

Mindeközben az októberben megbeszélt “együtt kibringázunk Törökországba” gondolat csak úgy lógott a levegőben, egyszer se hoztam el a többieknek. Megvártam, míg ők elkezdenek beszélni róla. Ha én kezdek el beszélni róla, az azt jelentheti nekik, hogy ez egy elvárás felőlem. Így inkább nem beszéltem róla, ne érezze senki azt, hogy én elvárom ezt. Még szép, hogy volt bennem elvárás. Ezt tanultam meg gyerekkoromban. Ha valaki mond valamit, akkor számítok is rá. Nos úgy tűnik, ez a hiedelmem most már kuka. Senki se hozta fel, hogy eljönne velem bármekkora szakaszon is. Én azért 2 héttel az indulás előtt bedobtam a többieknek, hogy kísérjenek el pár napra.

Elkezdtem a takarítást és a szerelést. Brutális munka volt. És sajnos hétvégén csináltam. Mikor a hátsó agyat takarítottam, kiderült hogy annak a kazetta része teljesen szét van rohadva. Elég jól átfújkodtam folyékony zsírral, lehet hogy végig bírta volna az expedícót, de inkább nem kockáztattam. Kellett vennem egy újat. Ráadásul nem elég hosszú a 2 db lánc. Pedig mintha egyszer már lemértem volna és 2 kiadta volna…

Az jóóó, akkor 1 napot csúszik az indulás. Ugyanis hétvégén esélytelen hogy szerezzek egy 45 mm furatlyukkörű kazettás 36 lyukas hátsó agyat. És akkor még fűzzem is újra… Hahahaa egy nap plusz az a minimum.

Szóval hétfőn (2019. július 1.) sikerült beszereznem a hátsó agyat és még egy darab láncot. Anya segített a fejtámla elkészítésében. Köszönöm anyaaaa! 🙂 Így hétfő délután 5-kor el is kezdtem összepakolni a fél éves expedícióra, hogy másnap elinduljak. Még jó hogy ebben van rutinom. Össze is szedtem minden cuccot éjfélre. “A táskákba majd begyömöszölöm reggel” mondattal nyugtatva magam bedőltem az ágyba. Másnap délelőtt 10-re meg volt beszélve a közös indulás a jó komáromi bringás barátaimmal.