Végül mentem szépen Dharampur fele, aztán jött egy hatalmas vihar. Csak úgy lecsapott, hatalmas széllel. Én egy kis kunyhó kiálló tetője alá húzódtam be, de deréktól lefele csupa víz lettem így is, mert behordta a szél az esőt. Hát ez van, de talán megszárad hamar a gatyám. Véget ért az emelkedő, elkezdtem tekerni, és ki

Alig akartam elmenni a mennyei kempinghelyemről, ennek megfelelően lassan ment az összepakolás. Innen jó hosszú fölfele következett, 900-ról fel 1600-ra! Micsoda mászás lesz ez! Nem esett különösebben nehezemre fölfele menni, mert jól lenyújtottam, a combjaim egészen helyrejöttek. Vagy másfél órát mentem fölfele a tökéletes (5-7 %-os meredekségű) emelkedőn, aztán megettem a reggelimet. Vajas keksz teával!

Reggel mentem le a városközpontba, hogy kiváltsam az engedélyemet. A hivatal nyitva, és van hivatalnok is bent, aki fogad. Ez eddig szokatlanul zökkenőmentes. A hivatalnok azt mondja: egyedül utazóknak nem szokták kiadni az engedélyt, de próbáljuk meg. A fazon átment egy másik épületbe, ami előtt én röhögve vártam. Azért nevettem, mert egyszerűen olyan nincs, hogy

Lenn a völgyben ismét megvolt az az elpusztíthatatlan érzés. Ilyen érzéssel mentem be az első városban a helyi büfébe, kikérni a paranthát tízórainak. Közben jó meleg lett az idő, miután lejöttem 1200 méterre. Ezen kívül egyre nagyobb tömeg gyűlt a bringám köré, ami le volt támasztva egy vasoszlophoz. Az egyik csóri elmozdította, mert pózolni akart

Leértem a főútra és elkezdte stoppolni, csak elvisznek 20 kilométert. De hát milyenek az emberek, persze, hogy csak a környékre mennek pár kilométerre kocsikázni. Egy ilyen fuvart kaptam, miután egy előző sofőrrel beszélgetve konstatáltam, hogy elment mellettünk a busz. De a fuvarommal kielőztük a buszt, és át tudtam szállni rá. Szépen lecsorogtunk, és a bringámtól

Megettük a reggelinket, és mentünk tovább. Még nem voltunk ott a jó síterepen, kellett még menni egy pár kilométert. Leparkoltunk, láttuk, hogy a bal hátsó kerék ereszt. Jó lapos volt és sziszegett rendesen. Lesz akkor mit javítani síelés után. Felmentünk a hóra és csattantak a kötések. Jeee! Indul a sítúra! Ez már valami! Szépen lassan

Hétfő reggel egyedül ébredtem Soumya házában. Reggelinek a szokásos vajas kekszet ettem teával. Ez az indiai vajas keksz, amit a Britannia gyárt, valami zseniális! Nem tudom, hogyan, de olyan ízbomba az a teljesen egyszerű keksz… Simán lement egy reggel 150 g keksz egy pár bögre teával. Reggeli után az SDM irodában kezdtem. A kutyával nehezen

Reggel jött egy arc, aki igen szimpatikus volt, teljesen normálisnak találta, hogy én itt vadkempingezem. Ravinak hívták. Hozott is nekem egy kis reggelit, ami nagyon jól esett, mert már csak egy kevés kekszem volt. Feltoltam a bringát az útra, és haladtam tovább fölfele. Kerek ezres várt rám a következő két napban, ami azért nem fog

Elbúcsúztam szépen Abhishektől és Sarantól, majd mentem tovább fölfele. Csak most kezdődött el igazán az emelkedő, és jelentek meg a majmok az út szélén. Szerencsére a kis Shimano TZ váltó egész jól pakolgatta a láncot, jól szuperált az emelkedőkön is. Műszaki probléma nélkül haladtam, ami remek érzés volt! Igen meleg lett az idő, és szép