Reggel már 6 előtt ordított a müezzin, de nem úgy, mint általában, hogy hallok kettő-három müezzint, ebből pedig egy dominál. Hanem ez egy komplett kórus volt! Nem tudom, talán 20-30 minaretből hallatszott a müezzin hangja a cellánkba?! Csak egy erős ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ hangot lehetett kihallani belőle vagy 10 perc hosszan. Aztán elkezdtek mosakodni a cellatársaim, majd az egyik úgy is hagyta a csapot, hogy ömlött a víz. Miután már vagy 5 perce folyt, bosszúsan odamentem a csaphoz és elzártam. Majd odaszóltam a banglához, aki nyitva hagyta:
- Mit gondolsz, végtelen a víz?
Aztán visszafeküdtem aludni. Közben félálmomban hallottam, hogy bekapcsolják a TV-ket a cellák előtt és egy kedves gyerekkórus szól, majd egy kedves hangú papa olvassa a koránt. Jól esett erre ébredni. Aztán 7 óra fele jött a tea és a roti. Egy rotit és egy pohár teát kapott mindenki reggelire. És rendes élesztő nélküli, teljes kiőrlésű rotit adtak! Sokkal jobban szeretem ezt, mint a tandoori rotit vagy nant. Elkezdtem beszélgetni a blokkban élő bajtársakkal, miután kiengedtek minket a blokk udvarába, ami egyébként rendesen tisztán volt tartva. A szomszéd cellában egy kanadai, Khizard és három brit, Hafiz, Yunus és Harris volt, mindhárman pakisztáni származásúak. Az ő szomszédjukban egy pakisztáni volt szintén, aki 25 évet élt Sri Lankán, ő egyedül volt a cellájában, Wahidnak hívták. Szemben volt 4 nigériai Igboo, Matthew, Timothy, Samu és Benson. Az ő cellájukban volt még egy kínai, Bruce. Az ő szomszédjuk három tanzániai volt: Seleman, Huseyin és Selim. A blokkunkban összesen 8 cella volt, ebből így 3 üresen állt. A szabály az volt, hogy egy cellában minimum 3 ember tartózkodhatott, felsőérték nem volt persze. Na de akkor Wahid miért is van egyedül?
Nos, Wahid egy súlyos sorozatgyilkosságot követett el még 26 éve: Megölt 9 embert, miután egy hosszú hosszú klánháborúnak így próbált véget vetni. Elmondása szerint ő csak megelőzés céljából ölte meg őket, mert az ellenséges család ugyanilyen tettre készült, aminek ő is áldozata lett volna. A sorozatgyilkosság után otthagyott csapot, papot, és elköltözött a feleségével és két gyerekével Sri Lankára, ahol 25 évet éltek békében. Wahid újságíróként dolgozott. Aztán 25 év után Wahid úgy gondolta, hogy itt az ideje, hogy visszatérjen szülőföldjére, csak lenyugodtak már a kedélyek. Nem így történt: valaki az ellenséges családból észrevette őt, hogy sétál az utcán Lahoreban. Végül csakhamar bevitték őt a bíróságra, ahol 19 vádat emeltek ellene, persze mind hamis vád volt. A bírót kenyérre kenték pár millió Rupival, aztán Wahid kapott 75 évet. Kész. Nos, igaz, hogy minden vád hamis vád volt, de ő mégis csak megölt 9 embert, nem véletlen került be ide. Alapvetően azért volt külön cellában, mert a börtönigazgatóság közveszélyesnek találta őt. Egyébként értelmes ember volt, komolyabb elmebaj nélkül. Többször is meghívott a cellájába lekvárra és kekszre, meg volt, hogy adott nekem egy pólót.
A britek igen jó fejek voltak, na jó, Harrist leszámítva. Harrist kiskutyának hívta mindenki. Azért kiskutya, mert 18 éves, és mindenkinek beszól, mintha ugatna. Zéró tiszteletet ad a körülötte lévőknek. Hafiz igazi úriember, és rendszeresen mosolyog. Nagyon tetszik neki a nevem! Mondogatja, hogy Viktor! Csak úgy, mikor elmegyek mellette, vagy mikor reggel találkozunk. Én meg mondom neki, hogy Hafiz! Csak úgy, mert hát mit csináljon az ember a börtönben. Yunus pedig maga a mókamester. Ő képes mindenből viccet csinálni és képes mindenkit kiparodizálni. Amolyan Monty Python figura. Emellett rendkívül szociális és még a légynek se tudna ártani. Neki ott van a családja Nagy Britanniában, csak ugye valami piszkos ügybe keveredett. Ezek az angolok mind drogot akartak csempészni, ha jól emlékszem mind kokaint, valahogy 20 és 30 kg között. Nem sikerült nekik.
Az igbook elkezdték a misét! Feltettek egy nagy lepedőt, amire egy kereszt volt felrajzolva és elkezdtek keresztény dalokat dalolni. Csatlakozok, még szép! Vagy egy órán keresztül tartott a mise, amiben a Biblia egyik kijelölt részét értelmeztük. Nagyon jó érzés volt keresztények között lenni.
Dél előtt egy kicsivel megjött a kaja, ami igen finom dal volt két szép nagy rotival, ugyanúgy elesztő nélkül, ahogy én szeretem. Remek kaja volt!
Délután áttettek engem egy másik cellába, összeraktak a kanadaival, Khizarddal és egy banglával, Javeeddal. A kanadai úgy nézett ki, mint Snoop Dogg nagy orral. Ő aztán igazi gengszter volt: 18 éves korában lelőtt egy rendőrt és pár évet hűsölt egy kanadai börtönben. Sokat mesélt arról, hogy milyen az ottani börtön: saját TV, légkondi a cellában. Fitnessz terem, teniszpálya, focipálya, minden nyavalya van a börtönben. Ugyanakkor az erőszak, a késelés is mindennapos. Már az első este sem értettem, hogy milyen oknál fogva cigiznek benn az emberek a cellában, úgyhogy mikor cigiztek, én szépen elhúztam a rács előtti függönyt, hogy kapjak levegőt. Most, hogy a kanadai és a bangla volt mellettem, ezek még többet füstöltek. Majdnem állandóan cigiztek. Míg el volt húzva a függöny, ráadásul az alja le volt súlyozva vizes palackokkal, hogy véletlenül se jöjjön be levegő! Fúú de buták ezek az emberek! Egy darab műanyag fólia volt csak a függöny, arra volt csak jó, hogy a konvekciót meggátolja és ne legyen szellőzés. Persze reggelre a levegő ugyanolyan hideg volt, mint odakint, semmi értelme nem volt légtömören lezárni a fóliával az ajtót (rácsot), mert a hőcsere ugyanúgy lezajlott, a fólián keresztüli hővezetéssel. Nem baj, egy kis ablak úgyis van fönt a cella tetején, azt meg nem lehet bezárni. Szóval ha elkezdenek füstölni, előbb utóbb úgyis elillan a füst. Én pedig nem akartam a rigolyás kis új fiú lenni, akinek semmi se jó, úgyhogy nem pofáztam nekik, hogy tegyék le a cigit. Ugyan, milyen következményekkel járna, ha egy új fiú parancsolgatna? Egyrészt utálnának, másrészt rájönnének, hogy én nem tudok együtt élni senkivel. Pedig én el tudom viselni mások rossz szokásait, nincs olyan alacsony toleranciám. A koleszban se kezdtem el panaszkodni a szobatársaimnak a szokásairól. De mégis hogy van ezeknek módjukban ennyit cigizni? Honnan van ennyi pénzük???
Éjjel arra ébredtem, hogy Javeed úgy horkol, mint egy medve, Khizard meg ordít rá, mint egy állat. Nyilván akárhányszor ordított, mindketten felébredtünk, Javeed pedig folytatta a mély álmában gyakorolt hangjait. Sikerült alaposan megfigyelnem őt, miután nem tudtam visszaaludni. Javeed 20 Hz frekvencián horkolt, és a fejemnél lévő fal berezonált, mint mikor a hifimet beteszem a fal mellé és benyomok egy dubstep lejátszási listát. De ő nem csak horkolt! Sípolt is!!! Nem tudom, hogy csinálta, de olyan hangja volt néha, mint mikor üvegen radírozok. De nem csak sípolt és horkolt, hanem nyögött is! Kész parádé volt a kis öreg a 150 centijével. A Hófehérke és a hét törpe mesében van a szundi és a kuka. Valahogy kettőjük keveréke lehetne Javeed.
Én csak röhögtem. Az egyik horkol, sípol, nyög, a másik meg ordít. Micsoda éjszaka! Egész hihetetlen volt, csak úgy feldolgozni azt, hogy mi történik körülöttem.
Hétfőn meg kellett jelenni a börtönigazgató előtt. Tiszta hülyeség, valami formalitásnak elmegy. Utána pedig el kellett menni az orvoshoz és el kellett mondani a gyógyszerigényünket. Szerencsére olyan nekem nincsen. Teltek szépen a napok, én pedig edzettem minden nap. Sokat nyújtottam is, és érszrevettem, hogy nekem a jobb vállam azért kattog és fáj, mert az egyik szélső hátizmom nagyon lehúzza az egész vállamat. Hát igen, 7 év sziklamászás úgy telt el, hogy ezt az izmomat nem nyújtottam. De talán az egészségtelen, mérnökirodai egérhasználat sokkal jobban megsínylette. Emlékszem, hogy mindig az az izmom feszült egy stresszesebb irodai nap után. Rengeteget nyújtottam, jógáztam. Nagyon jó hatással volt rám a börtön ilyen szempontból. Kitapogattam, hogy melyik izmom van befeszülve a jobb lábamon a balhoz képest. A jobb térdemmel történelmi idők óta gondok vannak, de biztos vagyok benne, hogy főként ez muszkuláris probléma. Így is van. Sokat nyújtottam azokat az izomcsoportokat, amikre gyanakodtam, és a jobb térdem máris jól érezte magát. Nem semmi, még örülök is, hogy így tudok magammal foglalkozni és nincs körülöttem számítógép és okostelefon. Na persze rossz érzés volt, hogy nem írhatok a szüleimnek, barátaimnak. Ők meg aggódnak miattam. De sebaj, hamarosan kikerülök innen.
Az egyik nap behívtak a bíróságra, mennem kellett a börtön központjába. Talán itt a nap, mikor kijutok. Már 10 napja benn vagyok a börtönben. Egy piszkos furgonba raktak be engem 7 pakisztáni fegyenc társaságában. Jó sokat furikáztunk, mire odaértünk a bíróságra.
Mikor kiszálltunk a furgonból, egy lépcsőn mentünk fel és egy nagyon undorító zárkában kötöttünk ki. Mindenki rá is gyújtott, nagy örömömre. Aztán jött egy rendőr egy halom bilinccsel és vitt minket a megfelelő bíróhoz. Kérdezték, hogy ki a bíróm meg hogy melyik szobában vagyok. Hát honnan a bánatból tudjam én azt?! Nem baj, valahogy bejutottam a megfelelő bíróhoz. Az ügyvédem ott volt, beszélgettünk, elmondta, hogy nagy eséllyel ma kikerülök, de nagyon max még 2 nap. Bementünk a bíróhoz, ő egyértelműen visszautasított minket. Egy percet se töltöttünk benn a bíró szobájában. Mikor jöttünk kifele, akkor biztatóan mondta az ügyvédem, hogy megpróbálja meggyőzni a bírót. Mentem vissza a kalickába. Ott valami kis gyerek hívott engem szipuzni hátra a wc-hez. Még szép hogy megyek! Ja, nem. Hihetetlen, hogyan jutnak hozzá drogokhoz ezek az arcok? Fél óra múlva persze mindenki vakarózott, mint a bolhás kutya. És hogy mehetnek vissza a börtönbe így benyomva?!?!? Nem értem, mi folyik itt. Közben az ügyvédem jött a kalickához, mondta, hogy még 1-2 nap és kinn vagyok.
- Semmi baj, 1-2 nap ide vagy oda. A lényeg, hogy NE deportáljanak! – hangsúlyoztam
- Rendben, megpróbálom a lehető legjobbat kihozni. – válaszolta
Reménnyel telten mentem vissza a börtönbe. Közben a furgonból minden betépett majom kifele ordibált random embereknek és vakarózott. Elkezdtem nagyon erősen undorodni tőlük.
Támogatnád az expedíciót?
Kövess az instagramon és a facebookon a legfrissebb fotókért és sztorikért!
